Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

514 hetőségének eseteit az is, hogy az alatt az idő alatt, amíg ez a jog csak papiron élt, a lemondó nyilatkozatok sem történtek meg és így elég nagy számmal keletkeztek olyan ügyleti jelzálogjogok is, amelyeknél a ranghellyel rendelkezési jog valamikor aktualitáshoz fog jutni. Nem kis mértékben fokozta fel a ranghellyel rendelkezés gyakorlati jelentőségét a 24.000/1929. I. M. számú rendelet 16. §-ának azóta sokszor támadott 5-ik bekezdése, amely az ingatlan elárverezése után egészen a kielégítési sorrend megállapításáig lehetőséget nyújtott a törlésre kerülő jelzálogjog ranghelynek új követeléssel betöltésére. Ez a rendelkezés a végrehajtást szenvedőnek a hitelezők számára hozzáférhetetlen nagy mértéket nyújt minden olyan esetben, amikor az elárverezett ingatlanon megszűnt, de nem törölt jelzálogos követelések vannak bejegyezve. A Jt. és a vele kapcsolatos jogszabályok ugyanis nem nyújtanak módot arra, hogy a tulajdonos hitelezői a ranghellyel rendelkezés jogában rejlő értékre rátehessék a kezüket. Az valóban igaz, amit Klang professzor úr a ranghellyel rendelkezés alapgondolatával kapcsolatosan mond, hogy annak olyan időben juthat jelentős szerep, amikor a kamattételek csökkenése, a hitelforgalom növekedése terhesebb jelzálogos követeléseknek olcsóbb követelésekre konvertálását teszi lehetővé. Ebből a megállapításból következik, hogy a ranghellyel rendelkezési jog a maga tulajdonképpeni hivatását ezidőszerínt betölteni nem tudja, de következik viszont az is, hogy az intézmény a viszonyok kedvező alakulása esetében valamikor még betöltheti a valóságos szerepkörét is. Ami a jelenbeli helyzetet illeti, talán nem lesz érdektelen rámutatni arra, hogy nálunk a ranghellyel rendelkezési jog az eladósodott helyzetből való kivezető utak keresése során bizonyos nehézségeket támaszt és, hogy a ranghellyel rendelkezési jog visszafej lődőben van. Ennek a visszafejlődésnek az útján az első lépést az 1930: XXXIV. t.-c. 92. §-a nyitotta meg, amely a ranghellyel rendelkezési jogot meg is szűkítette annyiban, hogy a jelzálogjoggal kapcsolatosan későbbi rangsorba perköltséget, végrehajtási költséget, más melléktartozást, vagy ilyen tartozás kielégítési rangsorát biztosító bejegyzések esetére a ranghellyel rendelkezést kizárta, de még általánosabb területen módot keresett arra, hogy az elvileg fentartott jog gyakorlását ritkábbá tegye. Kimondta nevezetesen, hogy a köztartozás biztosítására, továbbá a kielégítési végrehajtás során bekebelezett, vagy biztosítási végrehajtás során előjegyzett jelzálogjog ranghelyével a tulajdonos csak akkor rendelkezhetik, ha legkésőbb a törlésre irányuló beadványnak a telekkönyvi hatósághoz érkezésével egyidejűleg rendelkezési szándékát bejelenti. Megjegyzést érdemel, hogy az 1930. év őszén Lillafüreden tartott pénzintézeti kongresszuson ennek a törvényi rendelkezésnek visszhangja támadt és különösen Kohner Artúr a joggyakorlás korlátozásának szélesebb körre kiterjesztését javasolta. A ranghellyel rendelkezés visszaszorítása irányában jelentős további lépést tett a gazdaadósságok rendezéséről kibocsáj-