Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Jogalkotás 1933-ban

212 szik. Az állami budget kiegyensúlyozásának rendkívüli nehézségű feladatával, majd a gazdaadósok megsegítésével kapcsolatban (1933: II. t.-c. 1. §., és XXVII. t.-c. 3. §.), tehát a legelsőrangú közcélokkal egy sorban, kölcsönök felvételével teremt a törvényhozás fedezetet erre a népmentő feladatra. Ugyancsak a mezőgazdasági, kubikos és hasonló munkások megélhetését istápolja az 1933: V. t.-c, amely a gazdálkodói vagy fővállalkozót személyesen is felelőssé teszi a vele egyébként közvetlen jogviszonyba nem jutó gazdasági munkáscsoportok béréért, s utóbbiaknak követeléseit egyéb irányokban is hatályosabban védi. A most érintettek éppúgy, mint a hadigondozottak fentebb jelzett törvénye (1933: VII. t.-c.) energikusan mutatják, hogy törvényhozásunk — a külön népjóléti minisztérium megszűnése óta is — úgy magánjogi, mint egyéb tereken csak fokozottabb gondoskodást fejt ki népünk jólét érdekében. Ha már most a jogalkotásnak sokirányú erővonalain végigtekintve, összefoglalásul feltesszük azt a félő kérdést, vájjon — kimondott generális újítások hiányában is —' nincsen-e a látható jelenségek mögött valamely átfogó sugallat vagy kényszerűség, amely a klasszikus, mindeddig igazságosnak és célszerűnek is bizonyult jogelvek világát a jövőben nagyobbszabású áttöréssel és lerombolással fenyegeti: nem zárkózhatunk el némely széleskörű veszélyek kontúrjainak meglátása elől. Mégis megnyugvást találunk abban, hogy ezek a veszélyek mindeddig nem realizálódtak. Számos ponton kiütközik az a helyzet, hogy a gazdálkodó, vállalkozó s tehát egyben adósságokat is vállalt faktorok a rájuk vis majorként ható általános dekonjunktúra következtében roskadozni kezdenek tartozásaiknak ugyan teljesen legális, de gazdaságilag szerfölött megsúlyosbodott terhei alatt. A jogalkotó ezért sokirányban intézkedett oly elgondolás alapján, hogy egyelőre inkább továbbhárítja valamiképpen a nehézségeket a hitelezők köreire, semmint hogy az adósokon pert, végrehajtást, inszolvenciális lebonyolítást keresztülgázolni engedjen. A mi közgazdaságunkon kívül fekvő okokból, külföldön támadt a rövidlejáratú hitelezők run-je, amellyel szemben a belföldi gazdaság egészét a transzfermoratórium sáncaival kellett körülvenni. Földrészek mezőgazdaságát sújtja az értékesítési válság, amely miatt gazdamoratóriumra kényszerültünk. Az állam és a magángazdaság bevételeinek folytonos zsugorodása miatt úgy a közalkalmazottak, mint a magántisztviselők munkájának ellenértékét (4600/1933. M. E. sz. r.), — de más irányban a kamat- és amortizációs teljesítéseket is lejjebb kellett szorítani (450/1933. M. E. sz. r.; 14000/1933. M. E. sz. r. I. fejezete; stb.). Eső lakbérek mellett intézményesíteni kellett a havonkénti bérfizetést. A földhözjuttatottak 1933. évi törlesztőrészleteinek egyharmadát el kellett engedni (15560/1933. M. E. sz. r.) Egyszóval: tőke és munka érzik a vállalkozás veszteségeit. A bírói gyakorlatnak egyes jogintézményeknél (pl. kötelesrész megítélése körül) jelentkező összegmérséklő tendenciájára ehelyütt csak utalunk. De már ismét írott jogszabály zárja ki ezidőszerint nemcsak effek-