Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Ingó jelzálogjog tűzifára

213 tív valuta követelhetését, hanem az effektív aranyét is (e korlátozást 1934. decemberéig hosszabbította meg a 16310/1933. M. E. sz. r.). A dollár-romlás körül feltárult alternatívában a papír-, nem az aranydollár értékéhez csatlakoztunk (7600/1933. M. E. sz. r.). Semmiféle formában nincs megengedve, régebben érvényesen keletkezett kikötések alapján sem, pénzköveteléseknek az aranypengő hivatalos jegyzésén túlmenő érvényesítése Hogy ebben — legalább is elméletileg, illetve a nyersaranyhoz képest és külföldi vonatkozásban — már bizonyos devalorizáció rejlik, azt már a kamarának 1932-es jelentése is érintette. A válság paradoxiája azonban éppen az, hogy nem annyira valorizációt igényel ezzel szemben, mint inkább továbbmenő devalorizációt kívánnak sokan: egyesek infláció segítségével, mások érintetlen valuta mellett a tartozások tőkeösszegének csökkentése útján. A jogalkotás észszerűnek tartja, hogy ,,a tartozásokat az adós vagyoni erejével és teherbíró képességével megfelelő arányba hozzák" (14000/1933. M. E. sz. r. 16. §.) ; óhajtja az ily irányú egyességeket; egyidőre felfüggeszti a teherbírást meghaladó követelések érvényesítését; sőt ahol a szükség a legnagyobb, a kincstárra vállalja át a teher egyrészét (így a gazdaadósságok fentérintett vonatkozásaiban). De egyenes kényszett a követelések tőkéjének alábbszállitására általában — huzamos szerződések (így a munkaviszony) körén kívül — nem gyakorol. A moratórium igéje csak ennyi: ,,most nem, majd később!" A végleges elszámolásoknak és rendezéseknek elvilegesen a magyar jog — bölcs mérséklettel, a szerzett jogok tiszteletbentartásával, a jövő jobbrafordulásának reményében is — mindeddig nem praejudikál. A megtett rendelkezések általában ,,a hitelező jogát a követelés mennyisége tekintetében nem érintik" (1290/ 1933. M. E. sz. r. 7. §., és hasonló értelemben sok más helyen) . Törvényes követelések tőkeösszegének csökkentése, amit ma ,,devalorizálás" címén némelyek követelnek: magánvagyonoknak a csökkentési összeg erejéig kártérítés nélkül való kisajátítása lenne. b. gy. ^\ Ingó jelzálogjog tűzifára. Az ingó zálogról szóló 1926. évi törvényjavaslat megbukott; azonban, hogy létesítése a gazdasági élet egyes ágazataiban gazdasági szükségesség, igazolja, hogy azóta törvényeinkben mindinkább felbukkan. Az 1927: IX. t.-c. lajstromozás útján zálogjogot enged a belvízi hajókra, vagy hányadára az alkotórészekre és tartozékokra is kiterjedőleg, — az 1928: XXI. t.-c. alapján ipari záloglevelek kibocsájtásának alapjául szolgáló jelzálogjog a lekötött vállalati vagyonra terjed ki s ingó jelzálogot teremt, amely a vállalat gépi és egyéb felszerelésére, nyers- és segédanyagaira, fél- és készgyártmányaira, vevőkörére, pénztárában és a bankokban elhelyezett pénzkészleteire terjed ki; az 1930: XXII. t.-c. rövidlejáratú kölcsönkövetelések biztosítására enged ingózálogjogot a magtárban vagy beraktározási vállalat árutárában elhelyezett gabonára; s most végül az 1710/1934. M. E. sz. rend., amely ingó