Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Jogalkotás 1933-ban

211 szállított kamatának állami hozzájárulással kiegészítésében, továbbá a kisbirtokos gazdaadósok és a hitelintézetek közt fennálló tartozások tökéjének is részbeni — a már érintett állami könyvadósságok formájában való — átvállalásában állanak. A pénzintézetek körén túl, általában a nagyobb (rt.-, szöv.-, kft.-szervezetű) vállalatok terheinek könnyítésére célzott a 4600/1933. M. E. sz. rendelet, amikor lehetőséget ad arra, hogy az alkalmazottak, szintúgy igazgatósági tagok sitb. javadalmazását, ha az immár túlmagasnak bizonyul, a fennálló szerződések áttörésével is lecsökkenthessék a válság-okozta általános leromlásnak megfelelő alacsonyabb szintig. Természetesen a munkaadónak általában úgyis módjában áll alkalmazottja túlmagas illetményeit a szolgálat felmondása útján elvágni, esetleg vele a szándékolt illetményleszállítást felmondás kilátásbahelyezése útján elfogadtatni. Ilyként az illetmények csökkenése generaliter már külön jogszabály nélkül is bekövetkezett, és a rendeletnek voltaképp csak a határozott hosszabb időre (esetleg életfogytig stb.) kötött szerződésekkel védett, valamint a nyugdíjjogosult, tehát: már szerzett jogaikban a jogalkotó közbelépése nélkül megtámadhatatlan magántisztviselők ellenében volt szükséges intézkednie. A nyugdíjak leszállításának határául a nyugdíj szabályzatszerű mérték szabatott meg (26. §i.). Az aktív illetményeknél nincs ilyen fixnek gondolt ialsó határ. Sokat kifogásolták azt is, hogy az a jogalkotói elgondolás, miszerint elsősorban a mammutfizetések lefaragásáról van szó, a megszövegezett paragrafusokba egyáltalán nem ment át, és így közép- és kis magántisztviselők széles rétegeinek is jelentősebb leszorításokat kellett elszenvednie. Míg azonban általában a hosszabb szerződéssel biró alkalmazottnak csak az összegszerű csökkenésbe kell beletörődnie s ekként devalvált szerződése egyébként (időben) fennmarad: a köztámogatásban részesülő magánvállalatok (2. §.) és a közérdekű testületek (25. §.) tisztviselői — minthogy az ő kenyéradóiknak szanálása az országos szanálással közelebbről is összefügg — analóg esetben el is bocsáthatók, illetve ha már nyugdíj jogosultak, kényszernyugdíjazhatók. — A 4600-as és kapcsolatos rendeletek értékes társadalmi rétegnek nagy érdekeit érintették, és úgy szociális szempontból, mint a szerzett jogok áttöréseinek lehető szűkentartása végett óhajtani kell, hogy a jórészt még folyó keresztülvitelek és jogorvoslások egyénileg minél többet enyhítsenek az egészükben nélkülözhetetlennek talált intézkedéseken. Ugyancsak az ipari és kereskedelmi vállalatok érdekeit mozdítják elő más irányokban: az 1933: XVII. t.-c. az üzleti hirdetések bizonyos fajaiban mutatkozó tisztességtelen versennyel szemben; s az 1933: XXL. t.-c. az árúmintavásárok és kiállítások fejlesztésével. Ami a munkájukból élők hatalmas tömegeit és a válság miatt a munkát nélkülözőket illeti: az ő, civiljogi theóriánkban hangoztatott, „megélhetésre való jog"-uknak ia következményeit az állam nem alanyi ,,droit au travail"-jogosultság statuálásával, nem is munkanélküli segély nyújtásával vonja le, hanem inkább nagyobbszabású munkaalkalmak megteremtésére törek-