Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Jogalkotás 1933-ban

210 utóbbinak jogi éleit letompítani, gazdasági kihatásait pedig,, amennyire lehet, határok közé szorítani. Amidőn a gazdamoratórium alapintézkedéseit mint már adottakat céltalan lenne kontrovertálnunk, annak rendkívül sokat vitatott részletkérdéseiben pedig utalhatunk a kamara korábbi, részletesen bíráló felterjesztésére: csak annyit kell ezúttal hangsúlyoznunk, hogy megnyugtatónak leginkább az intézmény ideiglenességét és korlátozott voltát találjuk. Bízunk abban, hogy a védett birtokosok kötelező további fizetéseiket tudni és akarni fogják teljesíteni. Bízunk abban, hogy ahol ennek netán hiánya lesz, ott a védettség provideált megszüntetése (15. §,) tényleg sorrakerül és ezáltal a közhitel követelményei ismét jogaikba lépnek. Főleg pedig bizunk abban, hogy kormányzatunk állandó ellenőrzéssel és a szükséges jövőbeli intézkedésekkel elejét fogja venni a moratoriális fizetés-szünetelések netáni, via facti előállható kiszélesbbedésének, s az ebből származható további nagy veszélyeknek. A 14000/1933. M. E. sz. rendelettel úgyszólván kodifikált s azóta számos rendelettel továbbépített gazdavédelmi rendszer nagyrészében csak interim-rendezés. Jelentős részében azonban, amely bizonyos gazdaterheknek állami átvállalásában áll, már az effektív kibontakozás felé törekszik. Az erre szükséges anyagi eszközök előteremtésére az 1933: XXVII. t.-c. L §-a százmilliós államkölcsön felvételét irányozza elő, s ennek kapcsán az 1933: XXVILI. t.-c. kivételesen — a kivételességet valutánk védelme indokolván! — lehetőséget teremt a Nemzeti Bank részéről egyszerű állami adóslevél alapján nyújtandó hitelre. Mutatja e rendkívüli intézkedés, mennyire elsőrangú feladatának tekinti az állam a mezőgazdasági világválság által sújtott gazdarétegnek hatályos retablirozását és a korábban felgyűlt adósságok miatti netáni deposszedáltatástól való megóvását. Ugyané végcélt szolgálja az, hogy még további 75 millió pengő erejéig (20 év alatt törlesztendő) könyvadósságot is vállalhat a kincstár (1933: XXVII. t.-c. 2. §.). Minden részleges moratórium elsősorban a megvédett adósnak azon védetlenül hagyott hitelezőit sújtja, akik mint a hitelélet láncolatainak szemei s tehát más irányban maguk is adósok: egyszerre azon feladattal találják magukat szemben, hogy követeléseik vonatkozó részének behajthatásától egyelőre elesnek, de tartozásaikat ennek dacára változatlanul és azonnal fizetniük kell. Ebbe a rendkívüli helyzetbe került az 1933-as gazdavédelem folytán az ügyvédi karnak egy számottevő része is; és tekintettel egyrészt a karnak általános, jólismerten súlyos helyzetére, másrészt arra, hogy itt lényegileg már elvégzett munka honorálásáról és mások (köztük a kincstár) javára teljesített készkiadások megtérítéséről van szó, minden alkalommal indokolt megismételni az erészbeni remédium iránti kérelmet. De folytatva az általános jogalkotási processzus vázolását, ezen a ponton emelhetjük ki elsősorban a vállalatok, s illetve itt mindenekelőtt a gazdák természetszerű főhitelezőí: a pénzintézetek javára szükségessé vált és folyamatba is tett állami intervenció mozzanatait, amelyek különösen a gazdatartozások le-