Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Árproblémák

186 leintettél, hanem csak a magyar exporttermékek árcsökkenését vizsgáljuk, ami azért jogosult, mert a magyar kivitel lehetősége csak az exporttermékek áralakulásától függ. S ekkor azt tapasztaljuk, hogy a magyar kivitelben szereplő valamennyi árú mérlegelt árindexszáma 1931. június és 1933. december között 42%-kai csökkent. De az export szempontjából különös jelentőséggel biró mezőgazdasági termékek belföldi nagykereskedelmi árindexe is 30% -kai esett, pedig a gabonajegyrendszer és más intézkedések a belföldi árakat viszonylag magasan tartják, anélkül azonban, hogy az az exportlehetőségekre visszahatna. A közölt összeállításban a magyarországi árak névlegesen szerepelnek, míg a többi ország valutája aranyalapon van számításba véve. A magyar árszínvonal nominális hanyatlása tehát nyilvánvalóan nem tér el lényegesen a többi európai országban bekövetkezett olcsóbbodás mértékétől és aranyban számítva, jóval nagyobb is azoknál. Ha a pengő árfolyama a külföldi piacokon az aranyparitásnál mégis alacsonyabb, úgy ennek különleges okai vannak. Elsősorban arra kell rámutatni, hogy sem a pengőnek külföldi jegyzései, sem a minden rendőri intézkedés ellenére Magyarországon létező zugforgalom valutaárfolyamainak alakulása nem jelzi hűen a pengő intervalutáris értékének alakulását. A pengő intervalutáris értéke csak az árútranzakoiókon keresztül állapítható meg, míg a tőkeforgalmi tételeknél ily összehasonlítási lehetőség nem áll fenn és számolni kell a legkülönfélébb spekulatív tényezők hatásával is. Különösen a külföldről visszaáramló záloglevelekkel és kötvényekkel kapcsolatos spekuláció járul hozzá a pengő diszázsiójához, mert az ennél az üzletágnál eléfhető árfolyamnyereség módot nyújt arra, hogy a külföldi valutákért igen magas felárakat fizessenek. Ez különben is nem elszigetelt magyar jelenség — a márkának is régóta nagy diszázsiója van az dlyféle értékpapirtranzakcióknál. Ezeknek a tranzakcióknak nemzetgazdasági jelentősége ugyan nagy, mert hozzájárulnak a külfölddel szembeni eladósodottságunk csökkenéséhez. De ez még sem indokolja, hogy a pengő értékét az ezen ügyletek során kialakuló devizaárfolyamok alapján ítéljük meg. Ebből az utóbbi szempontból csak a valutaárfolyamok és árszínvonalparitások kölcsönhatásainak van jelentősége. Az árszínvonalparitások szempontjából pedig tekintetbe veendő, hogy a pengőnek külföldi piacain és a valutáknak budapesti zugforgalmában az árúexporttal kapcsolatos devizatranzakcióknak csak kis hányada bonyolódik le, míg egy másik hányada a jegybank hivatalos árfolyamán és ismét egy másik hányada a hivatalos exporttérítések rendszere mellett bonyolódik le, amely exporttérítések azonban általában jóval alacsonyabbak a zugforgalomban fizetett devizaázsiónál. Nyilvánvaló, hogy a pengő intervalutáris értéke szempontjából csak az árúexporttal megszerzett devizák értékesítésénél elért mérlegelt átlagárfolyam lehet irányadó. Ez az átlagárfolyam cikkek szerint, sőt — mivel az importdevizák beszolgáltatásánál a nem tel jesen megakadályozható visszaéléseknek is szerepe van — ex-