Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 4. szám - Árproblémák
187 pontőrök szerint is különböző. De nyilvánvaló, hogy az exportáruk árszínvonalparitása szempontjából csak ennek az átlagárfolyamnak van jelentősége, csak ez befolyásolja a belföldi árak áralakulását a külföldön elérhető árakhoz viszonyítottan. S mert az említett átlagárfolyam jelentősen alacsonyabb, ügy a zugforgalomban Budapesten fizetett valutaárfolyamoknál, mint a pengő külföldi jegyzéseinek megfelelő paritásos árfolyamoknál, az is nyilvánvaló, hogy téves volna az utóbbiak alapján a pengő értékcsökkenésének mértékére következtetni. De ezek után is még magyarázatra szorul, miként lehetséges, hogy a pengő — ha talán kisebb mértékben is, mint azt a külföldi közvélemény gondolja — intervalutáris értékének egy hányadát elveszítette annak ellenére, hogy a magyarországi árszínvonal nagyjából ugyanolyan mértékben csökkent, mint a külföldi országoké. Ebben a vonatkozásban a következő körülményekre kell tekintettel lennünk: 1931-ig Magyarország tőkét importált. Ez a tőkeimport elégséges volt ahhoz, hogy a külkereskedelmi mérleg passzív egyenlegét is fedezze és így érthető, hogy eddig az időpontig a magyarországi árszínvonalnak valamivel magasabbnak kellett lennie a külföldinél, hogy a tőkeimporttal kapcsolatos árúimport lebonyolódhassék. 1929. közepe óta a tőkeimport ugyan még folytatódott 1931-ig, de a tőkeimport csökkenése következtében már csak aktív külkereskedelmi mérleg volt képes arra, hogy a fizetési mérleget egyensúlyban tartsa. A külkereskedelmi mérlegnek ezt az aktivitását csak az tette lehetővé, hogy a magyarországi árszínvonal alacsonyabb volt a külföldinél. Amióta pedig a tőkeimport teljesen megszűnt, a magyar exportnak különösen nagynak kellene lennie ahhoz, hogy a külfölddel szemben fennálló fizetési kötelezettségeinknek eleget tudjunk tenni, ami csak további árcsökkenések mellett volna lehetséges. Ezért tehát a magyarországi árszínvonalnak nemcsak a világ árszínvonal csökkenésének arányában kellett volna csökkennie, hanem — a tőkemozgalomnak a válsággal kapcsolatos irányváltozása következtében — még ennél is nagyobb mértékben. Az árszínvonal csökkenésével kapcsolatos bajok tehát Magyarországon kumulálva jelentkeztek. Különös nehézségként esik latba, hogy a magyar exporttermékek jellege, valamint a Magyarországot környező államok elzárkózó politikája következtében a magyar exporttermékek külföldi elhelyezése nagyobb költséggel jár, mint korábban. Ennek a költségszaporulatnak többféle oka van: szerepe van a külföldi államok nyilt és burkolt vámemeléseinek, annak, hogy a kompenzációs üzletek lebonyolítása rendkívül költséges, mert sok utánjárással, utazással, telefon és sürgönyköltséggel, sok hiábavaló kísérlettel, külföldi közbenjáró beékelésével jár, végül nagy jelentősége van annak is, hogy a Magyarországot környező államok elzárkózó politikája következtében a magyar exporttermékek egy részét jóval távolabbi országokba kell exportálnunk, mint korábban és az ezzel kapcsolatos fuvarköltségek a magyarországi árszínvonalra kedvezőtlenül hatnának vissza, ha nem ellensúlyoztatnának az exportdevizákért fizetett felárak révén.
