Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Árproblémák

185 jelenlegi devizagazdálkodási rendszert megváltoztatni, nevezetesen akár a pengő burkolt depreciáltságát nyiltan elismerni, akár a jelenlegi változó felár rendszerről az egységes felárrendszerre áttérni. De ez nem látszik célszerűnek. E kérdés megítéléséhez meg kell vizsgálni a pengő intervalutáris árfolyamcsökkenésének okait és érvényesülési módját. A külföld részéről sürün találkozunk azzal a felfogással, hogy Magyarország jelenlegi nehézségeinek és bajainak egyik fő oka az volna, hogy Magyarország az 1931. júliusában bekövetkezett események és megkezdődött nehézségek után kötött devizagazdálkodásra rendezkedett be, amelynek során nem alkalmazkodott ahhoz a tényhez, hogy a nemzetközi piacok a pengőt az aranyparitásnál alacsonyabban értékelik. Ezzel kapcsolatban hibáztatják a magyar devizapolitika mai rendszerét, amely óvatos kezdőlépések után 1932. decembere óta egész általánosan abból áll, hogy a különböző exportcikkeknél, — aszerint is különbséget téve, hogy az export mely országba irányul —, az exportdevizákért különféle felárat térít meg az aranyparitásos árral szemben, oly mértékben, hogy az export rentabilitását biztosítsa. Az említettekhez kapcsolódik az a további vád, hogy a magyar export azért alakul kedvezőtlenül, mert a jegybank helytelen politikája és a nem elég nagymértékű defláció következtében a magyarországi árak nem csökkentek olyan mértékben, mint a külföldi árak. Az utoljára említett szemrehányásokat a statisztikai adatok megcáfolják. A forgalomban lévő készpénz összege ugyanis a válság során nagyon számottevően csökkent. De azért az sem volna jogosult, ha arról beszélnénk, — ami gyakran történik meg — hogy a defláció idézte volna elő a magyar válságot. Mert ha a defláció kisebb mértékű lett volna, úgy a pengő intervalutáris értékcsökkenésének kellett volna a jelenlegivel szemben megnagyobbodnia. Az árindexszámok vizsgálatánál csak a nagykereskedelmi árindexszámok összehasonlításának van jelentősége, mert a nemzetközi kereskedelemben a forgalom természetszerűleg a nagykereskedelmi árak alapján bonyódik le. Az összehasonlítás kiinduló pontjául leghelyesebb az 1931. június 30'.-i árakat venni, mert addig a devizaforgalom szabadon bonyolódott le. Ezen az alapon vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy 1933. december végéig Magyarországon a Magyar Gazdaságkutató Intézet nagykereskedelmi áríndexszáma 17%-kai, a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal nagykereskedelmi árindexszáma 24%-kai csökkent, míg Ausztriában 23 %-kai, Cseh-Szlovákiában 13 %kal, Svájcban 17%-kai, Olaszországban 16%-kai, Németországban 14%-kai, Franciaországban 18 % -kai, Nagy-Britanniában 33%-kai, az Északamerikai Egyesült Államokban 35%-kai és Kanadában 39%-kai esett a nagykereskedelmi árindexszám. Ezek az adatok megmutatják, hogy a nagykereskedelmi árszínvonal hanyatlása Magyarországon nagyjából megfelel a nagykereskedelmi árindexszámok alakulásának a többi országban. Ezt az állítást különös súllyal akkor tudjuk alátámasztani, ha nem az általános árindexszám megváltoztatására vagyunk te-