Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Árproblémák

játszott abban, hogy az amerikai kormány 1934. január végén ismét stabilizálta a dollár-árfolyamot. E stabilizálás után azt reméli, hogy az amerikai árszint most már aranyban számítva is jelentősen emelkedni fog — ami visszahatna a világpiaci árakra is. Az ú. n. agrárolló is csak részben csukódott össze, holott ennek az ollónak az összecsukódása a régebbi, a jobb konjunktúra idején érvényben volt jövedelemeloszlási helyzet visszatértét jelentette volna. De ez elmaradt. Az ú. n. ,,Nira" politika alapján kibocsátott code-ok a munkabéreket ugyanis emelték és a munkaidőt megkurtították s így az ipari termelést és természetesen az iparcikkek árát megdrágították. Ez pedig az agrárolló nagyobb arányú összecsukódását megakadályozta. Ez is jelzi már, hogy az agrárolló a jelenlegi viszonyok között — igen közkeletű felfogásokkal ellentétben — többnyire nagyobbodni fog, ha az áralakulásba monetáris eszközökkel kívánunk belényulni. A pénz quantitási elmélete szerint a pénzmennyiség szaporításának az egész árszínvonalra egyenletesen kellene hatnia. Ez persze ilyen mereven sok okra való tekintettel nem helytálló, amely okok között előkelő szerepe van annak, hogy az adósságok névlegesen változatlanok maradván, a pénzmennyiség szaporítása nagy jövedelemeloszlási eltolódásokat idéz elő, amelyek szükségszerűen az árrelációkra is kihatnak. Miután pedig Amerikában különösen az agrárkörök adóssága nagy, azok, ha adósságuk egy részétől a dollár depreciálása révén szabadulnak, több iparcikket tudnak vásárolni, mint korábban — az iparcikkek iránti kereslet tehát nem csak az infláció arányában, hanem azon túlmenőleg is fokozódhatik, ez a fokozás pedig az iparcikkek relatív árát emeli. Ezzel szemben nincs ok annak feltételezésére, hogy az ipari osztályok részéről a mezőgazdasági termények iránt megnyilvánuló kereslet a pénz értékcsökkenése arányán túlmenőleg is fokozódnék. Ehhez járul még, hogy a mezőgazdasági termények áralakulása természetesen jobban függ a világpiactól, mint az ipari áruké — úgy hogy az amerikai monetáris politika intézkedéseinek egyik része az agrárolló összecsukódását egyenesen megakadályozta. Magának az agrárollónak jelentőségét különben sokan túlértékelik. Ehhez a túlértékeléshez a nagyon megkapó, talán 15 esztendeje egy szovjetorosz tudós által kitalált kifejezés is hozzájárul. Mert az agrárollónak, mint minden indexszám-összehasonlításnak van egy nagy hiányossága: beállítása olyan, hogy a kiindulási időszak árrelációit normálisaknak, tehát úgyszólván kedvezőknek tünteti fel — aminek pedig legfeljebb akkor volna jogosultsága, ha egy bizonyos árreláció igen hosszú időn keresztül változatlan nagyságban lett volna érvényben, ami a valóságban nem igen szokott előfordulni. így tekintve a dolgot, nyilvánvaló, hogy a mindenkor önkényesen megválasztott bázis-időszak megváltoztatása az árolló nagyságát, sőt egész alakját is módosíthatja. Tehát tulajdonképpen soha sem az árollót, hanem mindenkor az egyes javak termelésének a rentabilitását kell vizsgálni. Továbbmenően pedig azt kell vizsgálni, hogy az árollót mi idézte elő, ami egyértelmű azzal, hogy az áralakulás mögött