Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Szászy Béla

179 elenkezőjét tette. Tudatosan maga idézte elő azt a helyzetet, hogy az ő érdemei is az alárendeltjei javára könyveitessenek el. Amikor élete nagy művének, a Magánjogi Törvénykönyvnek egyik terjedelmes fejezete, amelynek jelentős része a legegyénibb alkotása volt, a törvényhozás elé került, a parlamenti bizottsági tárgyalás első napján szakreferensként szintén csak egy miniszteriális előadó jelent meg. A második napon is csak a miniszter egyenes felszólítására: ,,Béla bácsi gyere velünk, mert nagy veszélyben van a javaslatod!" birta rá Szászy Bélát arra, hogy szerzői annonymitását feladja. Még valamit kell a kép teljessége érdekében kiemelnem. Szászy Béla szeretett új munkaerőket nevelni és sohasem igyekezett a bevált és megszokott munkatársait visszatartani, ha azok előtt az érvényesülésnek valami új, talán hálásabb tere nyilott meg. Nem egy ilyen alkalommal hallottam tőle azt a kijelentést, hogy az, ha valaki bizonyos munkakörben beválik, sohasem lehet ok arra, hogy a boldogulásának más útjától, amelyet ő magára nézve előnyösebbnek, szebbnek vél, visszatartsuk. S ez a nemes gondolat is szárnyakat adott a tanítványoknak, nem érezték magukat a kodifikáció körén kívül eső tudományos törekvésektől elzárva. Élénken emklékszem Szászy Bélának még egy megkapó kijelentésére: „Sohasem szabad — mondotta — a meghaltak érdemeit kiszínezve, eltúlozva előtárni. Az ilyen eljárással vétünk az elhunyt emléke ellen, mert egyetlen túlzás felismerése az olvasóban vagy hallgatóban, azt a benyomást kelti, hogy a többi megállapítások sem reálisak és ezzel akaratlanul is leszállítjuk a magasztalni kívánt ember értékelését." Amikor soha nem muló tanítványi hálámnak lerovására e néhány sorban alkalmam nyílott, ösztönösen ehez a bölcs intelemhez tartottam magamat. A tőle parancsolt objektivitással azonban nincs ellentétben az a megállapítás sem, hogy Szászy Bélában a Midas király átkához hasonló vonás vált áldásos formában reálítássá. A legszíntelenebb témákat a felsőbbrendű jogi problémák aranyával tudta bevonni, a neveltjeibe is át tudta plántálni az erre való hajlandóságot és az ő kezében nemcsak élettelen tárgyak nyertek jelentőségükben, hanem a tanítványok is nemesebbekké, önfeláldozóbbakká, munkaszeretőbbekké tudtak lenni, mint amilyenekké váltak volna akkor, ha az isteni gondviselés nem vezérli őket arra a helyre, ahol a Szászy Béla kiváltságos egyéniségének hatása alá kerültek.