Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Árproblémák

180 Árproblémák. Irta: Dr. Varga István egyetemi magántanár, a Magyar Gazdaságkutató Intézet igazgatója. Az árproblémák, az árpolitika, az árak helyes vagy igazságos alakulásának, az áralakulás befolyásolásának kérdései régóta állanak az érdeklődés előterében. De az érdeklődés formája újabban megváltozott. Árkérdésekkel már az ókor filozófusai és közigazgatási hatóságai is foglalkoztak. A középkorban pedig számos filozófiai iskola — elsősorban Aquinói Szent Tamás és a skolasztikusok — taglalták az igazságos ár, valamint az ártaksák, hatósági ármegállapítások kérdéseit. Az árpolitika kérdései tehát már íégóta nagy érdeklődéssel találkoznak. De ár elmélettel, az áralakulás indokaival, valamint az árnak a gazdasági életben betöltött funkciójával sem az ókorban, sem a középkorban nem foglalkoztak. Az árelmélettel csak a XVIII. század óta, Smith Ádám óta, azóta tehát, hogy a közgazdasági problémákkal valóban tudományosan átfogó szemlélettel foglalkoznak, kezdtek küzködni. Ettől az időtől kezdve viszont sajátságos módon hoszszú időn keresztül az árpolitika volt a tudomány mostoha gyermeke. Az árelmélet, az árak kialakulásának kérdése a közgazdaságtannak, vagyis a gazdasági élet jelenségei tudományos szemléletének sarkkövévé vált, olyannyira, hogy a közgazdaságtan számos rendszerezője azt egyenesen a piaci jelenségek tudományának, katallaktikának, lényegileg tehát az áralakulással foglalkozó tudománynak fogta fel. De árpolitikával épp ebben az időben nem foglalkoztak, eltekintve talán a vámok hatásának és az adóáthárításnak kérdéseitől. Ez kissé meglepő, mert a közgazdaságtan művelői a hatósági beavatkozást nem perhorreszkálták minden vonatkozásban, hanem jogosultságát más gazdasági kérdések, például az agrár-, ipar-, szociálpolitika terén elismerték. E jelenségek indoka a liberális gazdasági politika időszakának azon sajátosságában rejlik, hogy a céhrendszer megszűnte után a hatósági ármegállapításokat — néhány nem nagyon fontos kivételtől1) eltekintve — a közérdekkel ellentétesnek tekintették és az ebben a korban átalános közüzemellenes felfogás legfeljebb a monopolisztikus jellegű közüzemek jogosultságát ismerte el, a magánvállalatokkal konkurráló közüzemekét azonban nem, aminek következtében hiányzott az áralakulás befolyásolásának az a ma sokak szerint igen kívánatos lehetősége is, amelyet a magánvállalkozással konkurráló közüzemek létesítése nyújt.2) Ma azonban mindez másképp van. A világháború alatt és azóta a gazdasági élet és a közigazgatás sok országban hozzászokott ahhoz, hogy az áralakulás hatósági beavatkozás tárgya legyen. A sajátságos azonban az, hogy a közgazdaságtan tudo*) Gyógyszerárak, kéményseprődíjak, közjegyzői illetékek, stb. -) Az itt érintett szempontból közömbös, vájjon ez a befolyásolás a gyakorlatban eredményes-e vagy sem.