Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Szászy Béla

178 végre egy ember képes legyen már a gondolat első megszövegezésekor nyomban rájönni. Ezért volt az először látott szövegekkel szemben mindig szkeptikus, még akkor is, ha azok tőle magától, a törvényszerkesztés utolérhetetlen mesterétől származtak. De Szászy Béla a maga lelki nagyságát még tetézte azzal, hogy a mások gyengeségét megértve, mégis nagyon óvatos volt a kritikában. Jósága még az írás szavainál is messzebb ment. Krisztus csak azt parancsolta „amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek nekik". Szászy Béla a maga alkotásait mindig készen állott a mások ellenvetéseinek kitenni, de mindig a legnagyobb gondot okozta neki, ha ő volt kénytelen más — általa egyébként nagyrabecsült — kodifikátor állásfoglalása felett pálcát törni. Sokszor igen fáradságos munka árán, de mégis mindig sikerült megtalálnia erre azt a formát, amelyben az álláspont elvetése a szerzőjének nem okozhatott fájdalmat, önérzetét, sőt esetleges hiúságát sem sérthette. Az alapelv harmadik konzekvenciájaképen Szászy Béla attól kezdve, hogy a felmerült probléma legtökéletesebbnek felismert kodfikátori megoldását megtalálta, a maga feladatát befejezettnek is tekintette. A minisztérium falain kívül tovább folyó tárgyalások során már szívesen átengedte a már kialakult gondolatok képviselésének szerepét másoknak. Sőt nem is szívesen vállalkozott arra, hogy a parlamenti bizottságokban a szakelőadó szerepét betöltse. Nem a javaslat további sorsa iránti érdeklődés hiánya, még kevésbbé az ilyen tárgyalások fontosságának lebecsülése volt ennek a magyarázata, hanem talán leginkább a másutt megszokott tárgyalások formaságai, a más környezetben élők ellenvetéseire adandó v álaszok nyombani megtételének szükségessége s az utólagos revideálás kizárt volta vagy nagy nehézsége volt az, ami őt, aki mindenben a legtökéletesebbet kereste és minden szaváért a legmagasabb fokú felelősséget érezte, nyugtalanította. A dicsőséget pedig, ami az ilyen szerepléssel együtt járt, szívesen engedte át másnak, hogy az ezzel megnyert időt, még ki nem forrott, meg nem oldott problémák elemzésének szentelhesse. Ez a magyarázata annak, hogy Szászy Béla a minisztériumon kívüli tárgyalásokban a teret az ilyen tárgyalásokba magukat könnyebben beleélőknek engedte át. Ebből következett azután az is, hogy a nagy nyilvánosság szemében Szászy Bélának számos nagy alkotása — másnak a nevéhez fűződött. A bürokrácia ellen felhozni szokott érvek sorában szinte szállóigévé vált demagóg frázis, hogy egyes hivatali főnökök a szubalternusok által végzett munkából is önmaguknak kovácsolnak érdemeket. Szászy Béla mint hivatali főnök ennek épen az