Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Szászy Béla

177 A napról-napra változó tárgyalási anyag és tárgyanként váltakozó résztvevők sorában az állandóságot a Magánjogi Törvénykönyv jelentette. Az igazságügyminisztérium néhány kiválasztott fiatalja számára ez a nyolc éven át rendszeresen működött bizottság volt a kodifikáció művészetének legmagasabb iskolája, ahol nemcsak tanúi lehettek a legnagyobbak alkotó művészetének, de ahol az actív közreműködésükkel a leghivatottobb fórum előtt állandóan vizsgáztak is, mert mindig alkalmuk volt arra, hogy előhaladásukról tanúságot tegyenek. Szászy Béla egyénisége ezen a helyen is biztosította minden résztvevőnek a meghallgattatás par condictioját és felbecsülhetetlen nevelő ereje volt ezen a helyen is annak, hogy a megjegyzések honorálása vagy nem honorálása kérdésében mindig tökéletesen közömbösnek látszott a forrás, az, hogy a megjegyzés a nagyok oldaláról, vagy a kicsik köréből származott-e. Egy volt, ami Szászy Bélának rosszul esett. Az, ha valaki, akit ő méltónak talált arra, hogy valamelyik alkotását neki véleménynyilvánítás céljából kiadja, negatív jelentést tett, nem talált a tervezeten módosítani valót. Az ilyen jelentésből ő sohasem azt a következtetést vonta le, amit minden átlagember természetesnek iartott volna, hogy nevezetesen az alkotás tökéletes, hanem azt, hogy a bizalmával megtisztelt ember nem fogott hozzá elég alapossággal és ügyszeretettel a feladata megoldásához. És ugyanígy ítélte meg a dolgot akkor is, ha más jogalkotó faktor az igazságügyminisztériumtól kért valamely jogszabálytervezetre véleményt. Az észrevétel nélküli hozzájárulást annak a segítségnek és támogatásnak a megtagadásaként fogta fel, amelyet az igazságügyminisztériumtól a másik minisztérum méltán elvárhatott. E sorok Írójának egyik első ügydarabja is egy az igazságszolgáltatástól távol-eső tárgyban készített mindössze két §-ból álló idegen minisztériumi — ott is alárendelt jelentőségű —• rendelettervezet volt. A kezdő előadó aggodalmasan átnézegette az ügyet és nem talált semmi kivetni valót a szövegben. Meg is tervezte a változatlanul hagyott szöveghez hozzájáruló választ. Az átirattervezet vastagon áthúzva érkezett viszsza Szászy Bélától azzal a megjegyzéssel, hogy a rendelettervezetet a szokásos alapossággal kell átnézni. E sorok írójával évtizedet meghaladó igazságügyminisztériumí működése során nem is fordult elő soha többé, hogy valamely jogszabálytervezetben ne talált volna javítani valót. Igen találóan állapítja meg Szladits Károly emlékbeszédében, hogy Szászy Béla meggyőződése szerint minden gondolatnak egyetlen kifejezésmód felel meg, amely a legtökéletesebben fejezi ki tartalmát. De ehhez talán még azt is hozzá vehetnék, hogy szinte lehetetlennek találta, hogy a legtökéletesebb szö-