Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 4. szám - Szászy Béla
175 hatott kifejtésére ösztönözni. A természetes ösztönénél fogva kényelemre hajló, minden kötelességtudása mellett is a kötelességteljesítésnek az egyéni érdekekkel harmóniába hozására törekvő emberekből az ő bűvkörében a munka önfeledt fanatikusai tudtak válni, s ha nem is emelkedtek fel arra a fokra, amelyen ő állandó készenlétben és permanens munkában állott, minden nagyobb feladat felmerülésekor meg tudta találni azt a munkatársat, aki legalább a konkrét feladat megoldásáig képességeinek maximumát áldozta az ügynek. Még pedig nem a túlterhelt ember panaszaitól hangosan, nem a hivatali felsőbbség áldozatának érezve magát, hanem örömest és abban a tudatban, hogy egy szegény kis ország boldogulásának az útját egyengeti és az általa hozott áldozat önmagában hordja a legnagyobb jutalmát. Szászy Béla bölcselő elme volt, minden megnyilatkozásában mélyen átgondolt és szilárd elvek alapján állott. Kodifikátori műhelyének is egy nagyon bölcs, de csak a legkiváltságosabbak által követett elv volt az a titka, amely a vezérlete alatt működőket magával ragadta. Ez az elv, hogy a jogszabály-alkotó munkában nem szabad szerzői babérok után futni. Más szavakkal: amikor arról van szó, hogy bizonyos életviszonyoknak el kell nyerniök a jogi szabályozásukat, lényegtelen, hogy a legmegfelelőbb szabályozási módot megmutató ötlet, vagy annak a tüzetes kidolgozása a vezér, vagy a legkisebb közkatona elméjében születik meg, a lényeg, a cél kizárólag az, hogy a jogszabályalkotó hatalom a legtökéletesebb megoldást találhassa meg. Ennek az általános elvnek a gyakorlati konzekvenciáit Szászy Béla minden vonatkozásban teljes mértékben levonta és ez főként három irányban mutatkozott meg. A nagyszerű főnök és hírneves előadók környezetébe becsöppent kezdő előadóban környezetének szemlélete a maga gyöngeségének a tudatát keltette fel és ez az érzés erős gátlást jelentett volna még a meglévő képességek kifejtésében is. A Szászy Béla környezetében azonban ennek az érzésnek a hatása alól nagyon hamar felszabadult, mert azt látta, hogy a súlyos aggodalmak közt ,,felsőbb revízióra" bocsátott munkálatát nem fogadják lekicsinyléssel, hanem azt az államtitkár is figyelemre méltatja. Hány példáját őrzi az igazságügyminisztérium annak, hogy az összekuszált problémának, a kezdő előadó által inkább csak megérzett helyes megoldása miként öltött testet abban a néhány szóban, amellyel a munkálatot Szászy Béla kiegészítette. A kezdő előadó hányszor ébredt rá ebből a néhány szóból arra, hogy ő tulajdonképen mennyire he1*
