Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Szladits Károly egyetemi professzor: A magyar magánjog vázlata, 1. rész

169 bály motiváló erejét nem szokás keresni, az ingatlan ügyletek érvényességét az írásbeliségtől függővé tevő szabály, nagy átlagban reá szorítja a szóbeli megegyezés érvénytelenségének tudata révén az írásba foglalásra, vagyis arra a magatartásra, amelyet a jogrend elképzelése, különböző itt nem részletezendő okokból, az emberekből kiváltani kívánt. Az ismertetés keretében nincs módunkban a könyv teljes terjedelmén áthaladni és a fentiekben kiemelt szempontokon felül a könyv sorrendjének fonalán teszünk még meg néhány észrevételt. Kellemesen hat az a tétele, hogy az ,,állam ugyanazoknak a szabályoknak veti magát alá, amelyek a magánosok egymásközti viszonyára irányadók." Ma, amikor törvényi szabályok (val orizációs törvény) sőt a bírói gyakorlat is (kincstár elleni követelések engedményezése) az államnak, mint magánjogi jogalanynak különleges jogállást biztosítanak, úgy hogy a kincstári magánjog műszava teljes joggal képződhetett ki, jogpolitikai szempontból is üdvös a régi tétel hangoztatása. Kiugrik Szladits szokásos reális életlátásából az, amit a jogképességről való lemondásról ír, mondván, hogy a „jogképességről lemondani nem lehet, minthogy az nem konkrét alanyi jog, hanem csak jogi lehetőség, személyállapot" (59. o.). Ez a dogmatikus izű kijelentés fogalmilag zárná ki a jogképességről való lemondás lehetőségét, holott maga Szladits is utal arra, hogy kivételesen helyt foglalhat a jogképesség önkéntes korlátozása (szerzetesi fogadalom). Ha Szladits tétele helyes volna, úgy az útját állaná annak a szabálynak is, amelyre Szladits utalt és amely fogalmi elemzésében a jogképességről történő részleges lemondással egyértelmű. Kiemelendőnek tartom ,,a kötelmi összviszonynak a belőle eredő egyes követelésekkel való szembesítését, aminek gyakorlati fontosságára is reámutat, hogy ,,az összvíszony sok tekintetben más szabályoknak van alávetve, mint a belőle eredő egyedi viszonyok" (107.1.). A bírói gyakorlatban lépten-nyomon kiütközik ennek a különbségnek ösztönös megérzése — a gyökérjognak és a gyümölcs jognak tudatos ellentétbehelyezése, a kettő elhatárolása a jogtudománynak régi tartozása. A pedagógust dicséri az, a Szladits más írásait is jellemző tulajdonsága, hogy tételeit kitűnően szemléltető példákkal világítja meg. így pl. a feltétel és a feltételezés (feltevés) különbségével kapcsolatban reátámaszkodva a bírói gyakorlat azon tételére, hogy a mindkét fél által ismert feltevésnek ugyanaz az ereje, mintha azt feltételül tűzték volna ki (amely kérdés körül Schuster Rudolfnak vannak megbecsülendő érdemei) példaként adja elő, hogy ,,ablak vagy tribün bérlete bizonyos alkalomra hatálytalan, ha az ünnep elmarad". (158. 1.). Jogi műnyelvünk elmosódó pongyolaságával szemben Szladits élesen emeli ki a jogügylet érvénytelenségének annak hatálytalanságától való megkülönböztetését (165. 1.). A hatálytalanságnak egyik eseteként megem-