Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Szladits Károly egyetemi professzor: A magyar magánjog vázlata, 1. rész

170 líti, hogy a hatálytalanság bekövetkezik a megfelelő rendelkező hatalom hiánya miatt. A bírói stílus curiális az oly végrendele­tet, amelyben az örökhagyó őt meg nem illető vagyonról ren­delkezik, ,,érvénytelenéként szokta minősíteni, holott ez a vég­rendelet nem érvénytelen, hanem, mint Szladits tanítja, a meg­felelő rendelkező hatalom híjján hatálytalan. A kisajátítás jog­forrásai közül bár az iparfejlesztésről szóló korábbi törvényeket megemlíti, hiányzik az 1931. évi XXI. t.-cikk, amelynek 31. §-a a kisajátítási jogot kiterjeszti. Helyes Szladitsnak az a figyelmeztetése, hogy a jóhiszemű szerzés szabályai bizonyos fokig a tulajdonjog, illetve zálogjog szerzésénél eltérőek és hogy ,,aki jelzálogjogot akar szerezni, attól nem követeli meg bíróságunk azt, hogy nézzen utána ma­gának az ingatlannak, nincs-e más a birtokban, mint aki ellen az ő jelzálogjoga irányul; a jelzálogszerzésre elegendő alap pusz­tán maga a telekkönyv". (272. o.) A jóhiszeműség elbírálásá­nak ez az eltérése, hogy míg a tulajdonszerzésnél a telek­könyvön kívüli utánjárási kötelezettség a szerző félre hárul, addig a jelzálogszerző ezen utánjárási kötelezettség alól mente­sül, a bírói gyakorlat örvendetesen életszerű felfogását igazolja. Aki ingatlant kíván szerezni, attól a köteles gondosság megkí­vánja, hogy ne csak a telekkönyvet, hanem az ingatlant termé­szetben is tekintse meg; láttatlanban nem szokás ingatlant vá­sárolni, míg ellenben jelzálogi hitelnyújtás esetében az ingatlan megtekintése, ha megtörténik is, de nem átlagosan szokásos. Idegenszerűen hat Szladitsnak a jelzálogos követelés megkettő­zéséről szóló tétele, amely akkor áll elő, ha a jelzálogos hite­lező előbb követelését a jelzálogjog átírásának telekkönyvi esz­közlése nélkül engedményezi, majd ennek megtörténte után bár jogellenesen, a követelést telekkönyvileg harmadik személyre ru­házza át. (338. o.) Ennek az álláspontnak dogmatikai okfejtése a dologi adósság párhuzama gyanánt a pusztán a dolog lekö­töttségében megnyilvánuló az adós személyes felelőssége nélküli ,.dologi követelés" fogalmának elismerését és további követke­zéseiben ennek a fogalomnak tartalmi kiépítését tenné szüksé­gessé. Ennek a fogalomnak útját egyengeti az adós személyes felelőssége nélküli ú. n. lombardhitel vagy az ingózáloggal biz­tosított elévült követelés esete, de ugyanehhez a fogalomhoz jut­tat el az általunk tárgyalt kérdés is (Érdekeszme töredékek. 39. o.), hogy könyvkivonat alapján kérhető-e az adós javára bejegyzett jelzálogjogra előjegyzés. Szladits tételének követ­kezetes végiggondolása újszerű fogalmi elemzésekhez juttathat. A magyar jogi könyvek szokásos kritikája annyira baráti hangú, hogy szinte a kritika szó alig is illik rájuk. Azért a könyv ismertetését mégis csak azzal az egyszerű és becsületes meg­jegyzéssel zárhatjuk le, hogy ez a könyv a magyar jogirodalom­nak örvendetes nyeresége. B. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom