Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Telekkönyvi nyilvánosság és a telekkönyvi irattár

142 sen átment volna a köztudatba, hogy aki jogot szerez a telekkönyvbe való bejegyzés nélkül, az saját veszélyére és kárára teszi. A telekkönyvi nyilvánosság és bizalom elve az ingatlan forgalom biztonságát és megkönnyítését célozza, ma azonban kérdéses, hogy a joggyakorlatban kifejezésre jutó vegyes rendszer szerint, mely a jóhiszeműségnél a telekkönyv lelkiismeretes megtekintésén kívül még más körülményeket is kíván meg, hovatovább nem lesz inkább a telekkönyvi forgalom megnehezítője, kerékkötője. A telekkönyvi rendszeren egyik oldalról rést üt az az irányzat, mely a telekkönyvön kívül a tényleges joghelyzetnek alapos megvizsgálását, hovatovább nyomozását kívánja, a jogcímvédelem körén túl is. Sokszor igen nehéz dolog megállapítani a tényleges birtoklási és tulajdoni jogviszonyokat, különösen annak, aki nem lakik hosszú idő óta az ingatlan helyén. Az kétségtelen, hogy a telekkönyvi jóhiszemű szerzés védelme nem illetheti meg azt, aki tudja, hogy a valóság a telekkönyvtől eltér. Az sem jóhiszemű, aki a telekkönyvet nem tekinti meg, holott a telekkönyvből megtudhatta volna, hogy jogszerzésének akadálya van, ez nem a telekkönyvi nyilvánosság és bizalom elvének áttörése, hanem épen alkalmazása. A jogi probléma ott kezdődik, hogy mit tudhatott meg, mit kellett megtudnia és meddig kellett elmennie a körültekintésben és a jogviszonyok vizsgálatában a jogszerzőnek, hogy jóhíszeműnek tekintessék. A másik korlátja a telekkönyvi bizalom elvének az a joggyakorlat, hogy csak azt védi a telekkönyvi jóhiszemű szerzés, aki a jogot jogügylet útján a telekkönyvben bíztában szerzi meg, tehát nem védi azokat, akik jogügyleten kívül végrehajtás vagy egyéb egyoldalú kérelem útján szereztek telekkönyvi jogokat. A harmadik irány, mely megnehezíti a telekkönyvi jóhiszeműségnek kijáró védelmet, az a joggyakorlat, mely nemcsak magának a telekkönyvnek, hanem a telekkönyvi irattárnak megtekintését is megköveteli. A régebbi kúriai gyakorlat bölcs óvatossággal ezt csak ott kívánta meg, ahol a telekkönyv tartalma aggályos, ahol a telekkönyv helytelenségére felhívták a jogszerző figyelmét (Jogi Hirlap II. évf. 513., IV. 114.), vagy egyébként tudomása volt a telekkönyv helytelenségéről (J. H. II. 712.1. De nem kívánható meg az esetleges közszerzeményi (J. H. I. 863.) vagy örökösödési igények kutatása (J. H. III. 126.). A határozatok elvi alapja az, hogy elegendő annak ismerte, ami a telekkönyvben van, hacsak a jogszerző tudomása vagy magának a telekkönyvi bejegyzésnek tartalma, formája nem indokolja a bejegyzés alapját