Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Törvény vagy rendelet?

12 tott rendeleteket módosíthatja, kiegészítheti s hatályon kívül helyezheti. Ez a tág jogalkotási hatalom más irányban is súlyos következményekkel jár. Az utolsó pillanatig gondosan titkolják a kormány igazi szándékát, ezért a rendelet jogszabályai mindenkit váratlanul, meglepetésszerűen érnek. A jogalkotásnak ez a módszere azonban semmiképpen sem egyeztethető össze a modern gazdasági élet előrelátáson és számításokon nyugvó alapelveível. A rendeletalkotás könnyedsége a jogszabályok olyan túlprodukciójához vezetett, hogy ma már a legjelesebb jogászok és a bírói kar kitűnőségei is legtöbbször csak fáradságos utánjárással képesek a hatályos szabályt felkutatni. Nem üres frázis, hogy lábunk alatt minduntalan megremeg a jog eddig szilárdnak hitt talaja, szemünk éleslátását elborítja a jogtételek sürü erdejének homálya. Elegendő utalni arra, hogy egyik legfontosabb joganyagunkat, a végrehajtási eljárást 8 törvény és 7 rendelet, a csődönkívüli kényszeregyességi jogot 3 törvény és 27 rendelet szabályozza, hacsak időközben meg nem szaporodtak. Még viszásabb helyzet, hogy a rendkívül nagyjelentőségű közjogok, mint pl.: a hírlapok betiltási joga nem a törvényben, hanem miniszteri rendeletekben vannak lefektetve. Annál aggasztóbb jelenség ez, mert e közjogi jogosítványnak esetleg pártoskodó gyakorlása alkotmányunk leghatalmasabb pillérét, a sajtószabadságot ingathatja meg alapjaiban. II. József halála után az alkotmányosság helyreállítása annak törvényi deklarálásával kezdődött, hogy Hungária est legnum liberum. . . progriis legibus et consuetudinibus regendum et gubernandum, (1791: X.) A törvény tehát a rendeletről, mint a kormányzás zsinórmértékéről meg sem emlékszik. A magyar közjog mindazonáltal nem vonja kétségbe a kormányzat bizonyos jogalkotási hatalmát a közigazgatási jog területén, de a magánjog világában a minisztérium legislativa potestasa sohasem volt elismerve, Grosschmid — persze még a békeidőben, — a legmeggyőzőbb érveket sorakoztatta fel, melyek felfogása szerint „kizárják azt, hogy a magyar miniszter, vagy bárki más hazánkban arra gondoljon, hogy rendeletek által magánjogot alkosson Alkotmányunk folytonossága és működésének egyenes iránya a világháborúban tört meg. Az eljövendő események már az 1912: LXIII. t.-c. 16. §-ában előrevetik árnyékukat, a törvényhozás azonban csak az 1914: L. t.-c. 14. §-ában engedte ál először hatalmát a kormánynak a magánjogi jogviszonyok rendezésére. Ami utána következett: mindnyájuk élénk emlékezetében él.