Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A gazdatartozások rendezése

13 1922.-ben némi javulás állott be: a törvényhozás megfújta a takarodót a rendeleti kormányzás felett s igyekezett a törvényt ismét visszahelyezni a kútfők élére. Az 1922: XVII. t.-c, 6. §-a kimondotta u. i., hogy a szükségtelenné vált rendeletek azonnal hatályon kívül helyezendők, a még továbbra is fenntartandók tekintetében pedig a kormány törvényjavaslatokat tartozik a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Mellőzve ezúttal ezen törvényhely körül fellángolt és évekig tartó közjogi viták ismertetését, jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy az 1922. évet követő decenniumban nagyjában ismét érvényesült az írott törvény elsőbbségének és felsőbbségének ősi tétele. Az 1931.-ben kirobbant pénzügyi krizis azonban nemcsak gazdasági életünket rázkódtatta meg alapjaiban, hanem az alkotmányosság elvén is újból hatalmas rést ütött. Az 1931: XXVI. t.-c. 2. §-a a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása címén eddig soha nem ismert széleskörű felhatalmazást adoct a minisztériumnak. A kormány e cél érdekében rendelettel nemcsak magánjogi és eljárási, hanem egyéb olyan rendelkezéseket is tehet, melyek alkotmányunk értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartoznak. Felvirradt újból a rendeleti kormányzás aranykora! A megduzzadt számban kíbocsájtott rendeletek olyan széles sugarú joganyagot vontak szabályozási körükbe, hogy Magyarországról, az alkotmányosság e klasszikus hazájáról 1933.-ban elmondhatjuk: a Rendeletek Tára fontosabb jogszabálygyűjtemény, mint az Országos Törvénytár. ///. Dr. Nagy Dezső. A gazdatartozások rendezése volt az a téma, amely az 1933. évvégi rendeletalkotás középpontjában állott. A 3.800/1932. és 6.300/1932. M. E. sz. ú. n. első és második gazdamoratóriumí rendelet után 1933. okt. 23-án hatályba lépett a gazdatartozások fizetésének újabb szabályozása tárgyában kelt 14.000 1933. M. E. sz. rendelet (az alábbiakban: R.), amelyet már módosított, illetve kiegészített a 14.300. és 15.500/1933. M. E. sz. r. Gazdaadós a R. szerint a mező-, erdő-, szőlő- vagy kertgazdaság), ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője vagy javadalmasa, ha jövedelme nagyobbrészben ezen ingatlanok vagy mezőgazdasági munkajövedelemből ered-, továbbá a csupán házas beltelek tulajdonosa vagy haszonélvezője, ha jövedelme nagyobb részben mezőgazdasági munkajövedelemből származik. Nem műértelemben vett gazdaadós tehát a haszonbérlő.