Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - A jog tragikuma

119 tartozást lejáratkor teljesíteni kell, de jogszabályokkal évek óta halasztásokat adunk a teljesítésre; érintetlen hagyjuk kötelmi jogunknak azt a szabályát is, hogy kamatos kamat csak kikötés esetében jár, de a tőkésített kamathátralék után ex lege állapítunk meg kamatot; nem érintjük kötelmi jogunknak azt a szabályát sem, hogy kamatláb tőkésítése hiányában a törvényes kamatlábnak megfelelő kamat jár, a kamathátralék után azonban ex lege terheljük az adóst a teke után kikötött kamatlábnak megfelelő kamattal; nem változtatjuk meg a kamat háromévi elévülési idejét sem, de bekebelezési engedély adására kötelezzük az adóst elévült kamattartozás tekinteteben is; a jelzálogjogunk alapjaképpen fenntartjuk a telekkönyvi rangsor elvét, de jogszabályokkal át meg áttörjük (termelési hitelek, köztartozások, kamathátralékok stb. kedvéért); fizetésképtelenség esetére szilárdan áll a par conditio creditorium elve, körülbástyázva a megtámadási joggal s a még alig egy éve hatályba lépett hitelvédelmi büntetőjogi biztosítékokkal, de ugyanakkor válogatási jogot adunk a fizetéseit nem teljesítő adósnak hitelezői kielégítésében; elismerjük és védjük továbbra is a foganatosított végrehajtással szerzett kielégítési jogot, de a lefoglalt ingóságokat s a zárlatot feloldjuk; szabályként áll, hogy az adós teljesítéssel, vagy ezzel egy tekintet alá eső jogcselekménnyel, vagy jogi ténynyel szabadul, de szerkesztünk: valamiféle letételt (nem bírói letétbe helyezést), ami nem teljesítés ugyan, mert az adóst nem liberálja, de a hitelezőt a követelése érvényesítésétől — legalább is egyelőre — megfosztja . . . Kell-e még tovább folytatnom a felsorolást!" Mint egy mély sóhajtás, úgy fakadnak fel a sorok a lélek mélyéből. A lélek mélye; az Isten képére teremtett ember földi küldetése és földi gyarlóságának összeütközése. Joggal beszél Vladár a jog tragikumáról. Messzehangzó mementóul szolgál az előszó intelme. „Mérsékeljék magukat a szembenálló gazdasági érdekek. Kicsinyes pillanatnyi előnyökért ne kívánják a jogrend állandó értékének leromlását." Vladár Gábor nem a dythirambikus szólamok embere, annál inkább Cassandrai erő van megszólalásában, amikor a jog katasztrófájától való félelmének ad hangot. És egyet ne feledjünk el, amikor a jogász azt hirdeti, hogy a jog nem öncél, hanem a gazdasági élet szolgája, akkor ez a felfogás a jogász hivatásának nem szerénységből folyó leszállítása, hanem ellenkezőleg a hivatásnak felmagasítása. A jog katasztrófája a gazdasági életnek, az emberéletnek, az évezredek egymástfelváltó generációinak munkaláncolatából megteremtődött kultúrának a katasztrófája. Amikor