Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A részvénytörvény előkészítése. A magyar részvényjogi reform anyagának előkészítése. A magyar Jogászegylet által kiküldött Bizottság munkálata [könyvismertetés]

139 132. Tvt. 1. §t — Vevőiogdosás vásáron. — I. Habár a nyílt vásári piacon sátrakban árusító kereskedőkre és iparosokra nem alkalmazhatók kivétel nélkül az üzleti szabad versenynek azok a korlátozásai, amelyek az állandó zárt üzleti helyiséggel — bolttal — biró kereskedőkre és iparosokra a verseny tisztessége szempontjából kötelezők, — mégis a sátor előtt elhaladó járókelőknek az uton való elfogása és üzletkötés céljából sátorba csalogatása, tolakodó módon betessékelése, vagy bevezetése a nyílt piaci forgalomban is tűrhetetlen, tisztességtelen eszköze az üzleti versenynek, — II. Nem változtatna a vevőszerzés említett módjának ilyen megtérítésén, ha az bizonyos helyen a vásári szabó szakma körében a piaci vásárokon esetleges már általános gyakorlattá fajult volna is, mert hatályos kereskedelmi szokás a törvénnyel ellentétben nem létesülhet és a másoknak törvénysértő gyakorlata sem mentesíti a törvényes jogkövetkezmények terhe alól azt, akivel szemben — a versenytárs keresete folytán, — magatartásának a törvény rendelkezésébe ütköző volta megállapítást nyer. (K. 1933. szept. 26. — P. IV. 2516/1933.) 133, Pp. 180. §, 1. pont. — Hatáskör a segédlelkész! szolgálattal egybekötött és elmaradt illetmények — kár címén kért — megítélésében. — I. A bírói hatáskör elbírálásánál nem a követelésnek a mindenkori felperes által adott jogcíme, hanem magának a követelésnek a jogi természete és az alapul szolgáló jogviszony jellege a döntő. — II. A bírói gyakorlatban állandóan követett jogszabály szerint a köz- és közigazgatási szolgálati jogviszonyból eredő bármely illetménykövetelés, — polgári perútra csak az esetben tartozik, ba van olyan törvényes rendelkezés, amely az ilyen követelést kifejezetten a rendes bírói hatáskörbe utalja. K. A felperes abból származott kárának a megfizetésére kérte kötelezni az alperest, hogy a püspöke nem gondoskodott felperesnek segédlelkészí állandó elhelyezéséről és az 1923. évtől 1930. évi július hó 1-éig eltelt idő alatt megszakításokkal összesen 3K éven át állás nélkül hagyta, — az 1930. július 1-én pedig, az akkor viselt segédlelkészi állásából jogellenesen elbocsátotta, s azóta egyáltalán nem alkalmazta, aminek folytán az említett időkre segédlelkészi fizetésétől elesett. Ezek szerint a felperes, — kár címén ugyan, — de lényegileg a segédlelkészi szolgálattal egybekötött s elmaradt illetményeinek a megítélését kéri. A református segédlelkészek (I. t.-c. 137. §. g) pont) ügyeinek rendezéséről (67. §. 2. pont) javadalmazásáról (114. §.) a püspök felügyeleti jogairól (185. §.), az alkalmazásáról és elhelyezéséről (II. t.-c. 62—74. §.) pedig a zsinati törvények rendelkeznek és a netán vitássá tett egyházi közigazgatási és fegyelmi ügyeik az V. t.-c. í. §-a, 15. §-ának a) pontja, a 20. és 33, §-ok szerint — az egyházi bíróságok hatáskörébe utaltattak. Nem tartozik tehát a rendes bíróság hatáskörébe a felperes illetmény-