Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A részvénytörvény előkészítése. A magyar részvényjogi reform anyagának előkészítése. A magyar Jogászegylet által kiküldött Bizottság munkálata [könyvismertetés]

1S4 is van a károsodással, minthogy ez a körülmény csak elenyésző részben hatott közre a kár előidézésében, és minthogy e csekély jelentőségű mulasztás elkövetésekor a kár bekövetkezésére számítani nem lehetett, mert a S. Fivérek cég tagjainak elkövetendő bűncselekménye előre látható nem volt, végül minthogy az adóhivatali közegek terhére a kár előidézése körül semmiféle szándékosság vagy súlyos gondatlanság nem róható, a fellebbezési bíróság az anyagi jog sérelme nélkül utasította el felperest a kincstári közegek mulasztására alapított kártérítési igényével. (1933. jún. 22. — P. VII. 5420/1932.) 126. Mt. 1951. § Végrendeletben foglalt meghagyás teljesítésének lehetetlenülése. — Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás nélkül nem tette volna meg és a meghagyás teljesítése a terheltnek terhére róható okból lehetetlenné vált, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti. (Nem szószerint a határozatból.) K. Az örökhagyó az alpereseknek hagyta vagyonát azzal a meghagyással, illetve kötelezettséggel, hogy férjét, az elmebetegség miatt gondnokság alatt álló felperest, holtig gondozzák, ápolják és minden szükségessel ellássák, holta után pedig eltemettessék. Az alperesek a végrendeletet elfogadták és a felperes ellátásáról egyideig gondoskodtak, majd őt elmebaja miatt kórházba vitték, ahonnan azonban mint zárt intézeti kezelésre nem szorulót elbocsátották. A felperest a kórházból gondnoka hozta ki és azóta ennek háztartásában él. Feltehető, hogy az örökhagyó az alpereseket férje eltartásának kötelezettsége nélkül vagyonában nem részesítette volna, következésképen ha az alperesek a feltétlenül tekintendő meghagyás teljesítését megtagadták, vagy annak teljesítése a terhükre róható okból lehetetlenné vált, a részesítést elveszíthetik s a felperes, aki leszármazók hiányában hitvestársi öröklésre van hivatva, az alpereseknek hagyott vagyonra törvényes öröklés címén igényt támaszthat. A fellebbezési bíróság megállapítása szerint azonban nincs bizonyítva, hogy az alperesek a felperes gondozását és eltartását annak a kórházból kijövetele után megtagadták, ellenkezőleg a tényállás az, hogy az alperesek készek voltak a meghagyás teljesítésére s a felperes gondnoka hiúsította meg ezt, A fellebbezési bíróság perrendszerűen megindokolta, hogy az alperesek megtagadó nyilatkozatáról szóló tanúvallomásoknak miért nem adott hitelt s az idevonatkozó indokolás az iratokkal, vagy az okszerűséggel nem ellenkezik. De nem juttatja kifejezésre az eltartás megtagadását s ezért nem döntheti meg a bizonyítani kívánt nyilatkozatok valószínűtlenségére következtető okfejtés helyességét az ítélet indokolásában ki nem emelt az a körülmény, hogy az I. rendű alperes a felperes elbocsátásáról szóló klinikai értesítést a felperes gondnokánál hagyta azzal a kijelentéssel, hogy baj van. Ezeknél fogva a szóban levő megállapodás mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének a felülvizsgálatból kizárt eredménye ebben az eljárásban is irányadó.