Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A részvénytörvény előkészítése. A magyar részvényjogi reform anyagának előkészítése. A magyar Jogászegylet által kiküldött Bizottság munkálata [könyvismertetés]

135 Ami a további tényállást illeti, a felperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint beismerte, hogy az alperesek — amikor a felperes már kilenc hónap óta a gondnokánál volt, de még a kereset beadása előtt — kijelentették készségüket a felperes ellátására és a lakókhoz intézett felmondás útján lépéseket tettek az iránt, hogy a bérben levő hagyatéki házban a felperesnek helyet szerezzenek, a felperes gondnoka azonban — akit a felperes haszonélvezeti jogára tekintettel rendelkezési jog illetett meg, — a felmondásokhoz nem járult hozzá. Abban a kérdésben, hogy az alperesek saját háztartásukban családtagjaik között kötelesek-e helyet adni az ellátásukra bízott felperesnek, helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperesek az adott körülmények között — lakásuk túlzsúfoltságára és a felperes elmebetegségére tekintettel — eleget tesznek az örökhagyó által rájuk rótt kötelességüknek akkor is, ha a felperes gondozását és ellátását megfelelő felügyelet mellett a saját lakásukon kívül a hagyatéki házban teljesítik. Minthogy az alperesek erre készségüket a kereset beadása előtt s a per során is kijelentették és a felperes — illetve gondnokának magatartásán múlik, hogy a felperes a felajánlott ellátást igénybe nem veszi, — nincs alap annak megállapítására, hogy az alperesek a meghagyás nem teljesítése folytán az örökséghez való jogukat elvesztették. (1933. szept. 5. — P I. 607/1932.) KERESKEDELMI JOG. 127. Kt. 55. §. — Helyi árúügynök számadáskövetelési joga utánrendelésekről. — Az utánrendelések után és jutalékjövedelemmel biztosított helyi árúügynök számadást követelhet az utánrendelések folytán eszközölt eladásokról és az azok után neki járó jutalékokról. K. A tényállás szerint az alperes a helyi áruügynökként alkalmazott félperesnek nemcsak az általa szerzett és feladott rendelések után biztosított jutalék jövedelmet, hanem a felperes által megszervezett vevőkörnek közvetlen utánrendeléseiből befolyt számlaösszegek bizonyos hányadát is a felperes javadalmaként szabta meg. Felperes az utánrendelésekről, s az azok után őt megillető jutalékjövedelméről s ennek mértékéről csak az alperes rendelkezésére álló ügyleti adatokból szerezhet tudomást; az utánrendelések folytán eszközölt eladásokról s az azok után neki járó jutalékokról tehát számadást követelhet. A felperesnek a számadás követeléséhez való jogát nem szüntette meg az a körülmény, hogy a felmondási járandóságok iránt előzően folyamatban volt perben az alperes egy jutalék-kimutatást mutatott be. Ez a kimutatás ugyanis számadásnak nem tekinthető, mert az csupán az 1927. október hótó! 1928. szeptember haváig terjedő időben havonként egy tételben felperes javára írt s a felperes szerint nem is az utánrendelésekből származó jutalékösszegeket tünteti fel, de nem tartalmazza egyenként azokat az ügyleteket, amelyeket az alperes a jogviszony tartama alatt a felperes részére kötelezett részeltetéssel létesített.