Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Fellebbezés a perköltség kérdésében az egyszerűsítési törvény alapján

515 fizetése, munka teljesítése, illetve ingó dolog kiadása iránt indult, de az ítélet ellen az értékre való tekintettel akár csak az egyik fél is fellebbezéssel élhet. Ilyen esetben foglalt állást a szegedi kir. törvényszék és ez a döntés méltán tarthat számot általános érdeklődésre nemcsak azért, mert magyarázat útján a fellebbezés lehetőségét kiterjeszti és így a jogkereső közönség általános érdekét tartja szem előtt, hanem azért is, mert szigorúan a perköltség kérdéséről lévén szó, a kir. törvényszék döntése elsősorban az ügyvédi kar érdekeinek védelmére siet, épen abban az időben, amikor erre a legnagyobb szükség van. E kérdéses per a szegedi kir. járásbíróság előtt P. 27246/1931. sz, alatt 391 német márka és 80 pfennig megfizetése és jár. iránt indult. Az elsőbíróság marasztaló ítélete ellen csupán a költség kérdésében a felperes élt fellebbezéssel és fellebbezésében az elsőbíróság által megállapított költségösszeget 192 P. 92 f.-re kérte felemelni. A helyzet tehát az volt, hogy a felperesnek a per érdemében fellebbezési joga nem volt. Alperes élhetett volna fellebbezéssel, mert a marasztalási összeg és annak sérelmes volta esetén a fellebbezési érték a 200 pengő összeget meghaladta, ennek dacára azonban fellebbezéssel nem élt, kérdés volt most már az, hogy van-e helye a költség mennyiségének kérdésében fellebbezésnek akkor, amikor sem a megítélt költségösszeg, sem pedig a megítélni kért költségösszeg a fellebbezési értékhatárt nem éri el. Természetszerűnek látszik a válasz: nincs helye fellebbezésnek. Ennek dacára a kir. törvényszék elfogadta a felperes fellebbezését és Pf. I. 2485/1933. szám alatt hozott végítéletével az ügyet érdemben döntötte el és ezen ítélet indokolásában pedig kitért a következőkre: „Felperes csak a perköltség mennyisége miatt támadta és csak abban a részében az elsőbíróság végítéletét, amelyben a költség mennyisége tekintetében intézkedik és a megítélt perköltségeket 192 pengő 92 fillérre kérte felemelni. így egyedül csak a perköltségek mennyisége a fellebbezés tárgya és a sérelmes összeg is 200 pengőn alul van. Figyelemmel azonban arra, hogy a per tárgya és a marasztalás értéke is a 200 pengőn felül van és így a fellebbezés a marasztalt alperes részéről kizárva nincs, ezért a Te. 24. §-ának utolsó bekezdésének helyes értelmezése szerint a perköltség kiáltali viselésének és mennyiségének a kérdésében önállóan akkor is van helye fellebbezésnek, ha a sérelmezett összeg a 200 pengős értékhatáron alul van, ezért a fellebbezési bíróság a felperes fellebbezését érdemben bírálta felül." Hogy pedig az e kérdésben elfoglalt álláspontot illetőleg a szegedi kir. törvényszék első számú polgári tanácsa nem áll egyedül, azt mutatja a második számú polgári tanácsnak közvetlenül a most ismertetett ítélet után kelt döntése, amely e