Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A Pp. 599. §-ának judikaturájához

512 viszonyok között él, azonban aki mindezek ellenére egy nagy subsztrátumu per viseléséhez szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezik. Ezen rövid cikk keretében rá kívántam mutatni arra, hogy a szegénységi jog kérdése mily döntő fontosságú a jogegyenlőség nagy elvének fenntartása szempontjából, másrészt a mai elszegényedett társadalomban exisztenciák sorsa fordulhat sokszor meg azon, hogy ez a kérdés igazságosan és korszerűen rendeztessék. ///'. dr. Dajkovich István. /QA Pp. 599. §-ának judikaturájához. A hitelező, férj és feleség ellen, bértartozás miatt fizetési meghagyás kibocsátását kéri. A férj a fizetési meghagyást ellentmondással támadja meg, mert — szerinte — a hitelezővel ő jogviszonyban nem áll. A férj ellentmondása folytán a bíróság a tárgyalásra határnapot tűz ki. Időközbén kiderül, hogy a bérleti szerződést az asszony kötötte és üzletbérről lévén szó, nincsen egyetemlegesség. A hitelező erre a férjjel szemben a fizetési meghagyástól eláll, a feleséggel szemben pedig a fizetési meghagyást kifejezetten fenntartja. A bíróság az I. rendű alperessel, a férjjel szemben való elállást végzésben tudomásul veszi, vele szemben a pert megszűntnek mondja ki, a kitűzött tárgyalási határnapot beállítja és erről a feleket értesíti. Az eredetileg kitűzött tárgyalási határnap után néhány nappal a hitelező a II. rendű, most már egyedüli, alperes, az asszony ellen a kielégítési végrehajtás elrendelését kéri. A bíróság végzésben a ,.kielégítési végrehajtási kérvényt visszautasítja, mert a végrehajtás elrendelése alapjául szolgáló fizetési meghagyás ellen az L rendű alperes ellentmondással élt, ezen ellentmondás pedig a Pp. 599. §-ának utolsó bekezdése értelmében az II. rendű alperes javára is szolgál. A kitűzött tárgyaláson a per szünetelőbe tétetett." Ez a végzés több szempontból téves. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy úgy látszik megfeledkezett arról, hogy a Te. 52. §. utolsó bekezdése a Pp. 599. §-át módosítja. 1931. január 1. óta, tehát közel 3 éve a Pp. 599. §-ának utolsó bekezdése csak az egységes pertársaság esetén alkalmazható. A végrehajtás az ellentmondással nem élő adósok ellen külön-külön is elrendelhető, ha a fizetési meghagyást valamelyik adós ellentmondással támadta is meg (kivétel persze a Pp. 80. §.), Tehát elrendelendő a végrehajtás akkor is, ha egyes alperesekkel szemben a per még folyik. A bíróságnak törvényes kötelessége lett volna, a konkrét esetben megvizsgálni, hogy fennforognak-e az egységes pertársaság kritériumai. A végrehajtás elrendelését pedig csupán az egységes pertársaság megállapításával tagadhatta volna meg. Ezt a bíróság elmulasztotta, tehát törvényt sértett. Az iratokból pedig épen azt állapíthatta volna meg, hogy I. rendű alperes csupán a saját nevében tagadja a