Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Lefoglalható-e az OTI alkalmazottak fizetése és egyéb járandósága?

508 jelzálogjog ranghelyével rendelkezve ott újabb jelzálogjogot kívánt volna alapítani, a Jt. 18. §-a értelmében nem alapíthatott volna terhesebb jelzálogjogot, vagyis 8000 P tőkekeret helyett 9000 P tőkekeret erejéig nem alapíthatott volna jelzálogjogot. Ha pedig ez áll az új hitelezőre, kell, hogy álljon a bekebelezett hitelezőre is. Egyébként is a bekebelezett elsőhelyi hitelező a jelzálogjog alapításakor 8000 P hitelkeretet állapított meg, vagyis ez az összeg volt az a legnagyobb összeg, amit adósának nyújtani kívánt, — és most egyszerűen a törvény kimerítő rendelkezésének hiányában valósággal ajándékot kapna a hátrábbálló hitelezők kárára, ha most mégis 9000 pengő tőke erejéig igényelhetne kielégítést. A Jt. 80. §-a rendelkezik a jelzálogjogok átalakításáról, de csak annak faját, és a keretbiztosítéki jelzálogjog alapjául szolgáló jogviszony megváltoztatását engedi meg, de a határozott rendeltetéssel bekebelezett összegek rendeltetési céljának megváltoztatását nem engedi s így a fenti kérelmet teljesíthetőnek ez okból sem találom. El kell ismernem, hogy a fentebb ismertetett az az ellenérv, hogy a hátrábbálló hitelezőknek 10.000 pengőnek az első helyen álló hitelező javára való sorozásával számolnia kellett, igen hathatós érvnek látszik, azonban mégis úgy érzem, hogy a fenti kérelem megengedése a törvényhozó akaratának félreismerése és a jóhiszemű hitelélet kijátszásának elősegítése lenne. Éppen a kérdés nehezen eldönthető volta teszi kívánatossá, hogy ebben a fontos anyagi érdekeket érintő kérdésben mielőbb határozott gyakorlat alakulna ki. Dr. Árvay Kálmán. VXeioglalható-e az OTI alkalmazottak fizetése és egyéb járandósága? Ha nem jogász olvassa ezt a címet, különösnek fogja találni, hogy ilyen egyszerű tételes kérdésben is jogbizonytalanság lehet. Mi jogászok jól tudjuk, hogy a legszabatosabb és legrészletesebb törvényszabályozás sem tudja a jogi kérdéseket és vitákat megszüntetni és a jogalkalmazást ,,egyszer-eggyé" tenni, mert hiszen minden egyes esetnek megvannak a maga sajátosságai és amint több törvényszakasz egybevetéséről van szó, már értelmezési kérdések és az értelmezés eltérő lehetőségei folytán jogi viták és vele bizonytalanság keletkezhetnek. Néha a helyes jogfejlődés érdeke lehet, hogy bízzuk a bírói gyakorlatra a helyes és a közmeggyőződésnek megfelelő jogszabály kialakulását, de amikor nem elvi jelentőségű kérdésről, hanem részleges, tételes szabályról van szó, ahol a fontos, hogy el legyen döntve akár igennel, akár nemmel, hol a szabályozásnak nem elvi, hanem tisztán normatív jelentősége van, ott a jogbizonytalansággal szemben semmi jogfejlődési