Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Magánjogi Törvénykönyvünk Javaslatának 990. §-ához

498 azt a kérdést is, jár-e ügyvédi költség a végrehajtható kiadmányok alapján végrehajtási jelzálogjog bekebelezését kérő beadvány útján. Mindkét kérdésben egyetértünk a meghozott határozatokkal. A végrehajtás jogi kérdéssel külön szemlében foglalkozunk. Ami a munkajogi kérdést illeti, nyilvánvalóan sértené az igazságot, ha például a szerkesztőség gépirónőjének járna végkielégítés, a szerkesztőnek magának pedig nem. De megáll a döntés dogmatikusan is, mivel a St. 60. §-ának az általános magánjogra való utalása az adott esetben akként értendő, hogy a sajtótörvény által el nem döntött kérdésekben alkalmazandó az a jogforrás, amely a sajtótörvény meg nem léte esetén irányadó lenne, tehát alkalmazandó az 1910/1920. M. E. számú rendelet. Az, hogy a hirlapíró munkája nem kommerciális jellegű, nem indokolhatja a hírlapírónak hátrányos helyzetbe való juttatását. Viszont tanulságos az eset abból a szempontból is, ha nézzük, mí okozza az ehhez hasonló problémák felvetődését: az hogy törvényeink igen gyakran szorítják a szabályozást túlszük, speciális terekre és ezeknek a speciális szabályoknak alapeszméi ezért igen gyakran kerülnek egymással összeütközésbe és ellentmondásba. Az igazságot pedig a bíróságok nem egyszer hosszabb-rövidebb ingadozás után, nem egy jogos igény méltánytalan elutasításának árán találják meg. Hogy a munkajogi gyakorlatnál maradjunk, említsük meg a kir. Kúria P. II. 2419/1931. számú döntését, amely igen érdekesen határozza meg a külömbséget — az eddigi gyakorlattal megegyezően — a szolgálati és megbízási viszonyban álló ügynök között, ami, mint tudjuk, a felmondási idő, végkielégítés és egyéb kérdések szempontjából bir jelentőséggel. A hangsúly a kir. Kúria szerint a főnökkel való függési viszony meglétén van; nem fontos, van-e állandó összegű illetménye az alkalmazottnak, valamint nem feltétlen ismertetőjele a szolgálati jogviszonynak a szolgálat kizárólagossága sem. Az adott esetben a kir. Kúria nagy jelentőséget tulajdonított a felek közötti levelezés hangjának, amely önálló kereskedők között szokásos Írásbeli érintkezés hangjának felelt meg, valamint annak a körülménynek is, hogy a jutalék csak félévenként volt elszámolandó. A kir. Kúria munkaügyi tanácsának egy másik határozata (P. II. 1798/1932.) ugyancsak egyezően az eddigi gyakorlattal kimondja, hogy a kegydíj engedélyezése és évekig való folyósítása csak az esetben létesít annak élethossziglani fizetésére szóló kötelezettséget, ha a kegydíj a visszavonási jog kikötése nélkül akként engedélyeztetett,