Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A gazdatartozások fizetésének ujabb szabályozásáról

492 tárgyában fenállott és rendkívül sok visszaélésre módot nyújtó rendelkezéseit. Nem kívánjuk tárgyalni a gazdaadósságok rendezésének megkönnyítését előmozdító pénzügyi rendelkezéseket magában foglaló VI. fejezetnek rendelkezéseit sem, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a hitelintézeteknek járó kamattérítésről intézkedő 25. §. nem elég világos; továbbá, hogy a 10 kat. holdnál nem nagyobb, illetve K 100.— kat. tiszta jövedelmet meg nem haladó ingatlanok terhei egy részének állami rendezéséről szóló 27. és 28. §§-ok a tkvi rangsor elvét nem juttatják feltétlenül érvényre. A rendelet (38. §.) kimondja azt, hogy a 6300/1932. sz. rendelet I. fejezetében meghatározott kedvezményeket a gazdaadósok f. év végéig továbbra is igénybe vehetik, ha annak megfelelően tovább teljesítenek. De a törlesztéses jelzálogkölcsönök tekintetében ez az elv már szigorúan nem érvényesül és az a rendelkezés tétetik (38. §. 2.), hogy a védett birtokká nyilvánítás iránti kérelem beadásának és a védett birtoki minőség telekkönyvi feljegyzésének joghatályai 1934. január hó 1. napjától kezdve az esetben maradnak fenn, ha a gazdaadós az 1933. október 24-ike és 1933. december 31-ike közötti időre teljesíti az ezen időtartamon belül esedékes törlesztő részleteket. Bár a szövegezés nem elég világos, mégis arra a magyarázatra szolgáltat alapot, hogy a védett birtok előnyei az esetben is beállnak, ha a gazdaadós a törlesztéses kölcsönből eredő kötelezettségeit a f. évi október 24. előtti időre nem teljesítette ugyan, azonban az október 24. és december 31. közötti időben esedékessé váló részletek tekintetében fennálló kötelezettségének eleget tett. Vagyis a védett birtokká nyilvánítás esetén a rendelet életbelépése előtti időben esedékessé váló és nem teljesített letéti, illetve befizetési kötelezettsége alól joghátrány nélkül az ily gazdaadós mentesülhet, — ami véleményünk szerint semmiként sem indokolt. A rendelet a hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönökre generális szabályozást nem tartalmaz, és lényegileg nem érinti a törlesztéses kölcsönök tekintetében fennálló különleges szabályozások érvényét, amelyekre több helyen elszórtan és különböző vonatkozásokban hivatkozás történik. Aggályosnak tartjuk azonban, hogy a rendelet a védett birtoknál a 3 évnél régibb törlesztő részletek megfelelő védelméről nem gondoskodott (4. §. 5. bek.), akkor, amikor egyéb kölcsönöknél a hátrálékos kamatok tőkésítése útján még a telekkönyvi rangsor elvén is túltette magát. Hogy a rendelet a gyakorlati életben hogyan fog beválni, az legelsősorban attól függ, hogy a végrehajtással