Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A gazdatartozások fizetésének ujabb szabályozásáról

4S2 zatában, hanem csak a rangsor szerint a jelzálogot terhelő összes követelések kiegyenlítése után a maradványból ke­rülhet kifizetésre. Viszont a jelzálogjog rangsorában be­jegyzett biztosítéki jelzálogjog az 1933. évi október hó 24. napja után lejáró kamatok biztosítására továbbra is érin­tetlenül marad. Látni való a fentiekből, hogy a telekkönyvi rangsoro­zat elvén két vonatkozásban is lényeges változás tétetett. Egyrészt azzal, hogy azok a kamatok, amelyek a jelzálog­jogi bejegyzés rangsorozatában érvényesíthetők nem lettek volna, most a tőke eddigi rangsorozatában a rangsorban utána következő hitelezők sérelmére érvényesíthetőkké vál­nak és tőkésítésük következtében a régi jelzálogjogot duz­zasztják. Másrészről pedig azon kamatoknak érvényesíthe­tése, amelyek esetleg 8%-ot meghaladóan a kamat biztosí­tására szolgáló külön jelzálogjogi keretben, egyébként az eddigi jogszabályok szerint érvényesíthetők lettek volna, a részükre biztosított rangsorban a 8%-ot meghaladó mér­tékben megszűnt. A fentemlített rendelkezés tulaj donképen ex lege hat ki, tehát annak nem érvényességi előfeltétele, hogy a kama­toknak tőkésítése külön bejegyzendő jelzálogjoggal bizto­síttassék. Ez a rendelkezés azonban a telekkönyvbe vetett bizalom és a telekkönyvi közhitelesség elvének lényeges sérelmére szolgál, mert a telekkönyvből végrehajtási jog feljegyzésének esetén kívül soha sem állapítható meg az, hogy van-e hátralékos kamat, amelynek tőkésítése a jelzá­logjogot az eredeti bejegyzés mérvével szemben felduz­zasztja. Indokoltnak mutatkoznék ennélfogva olyan jogsza­bály létesítése, amely határidőhöz köti ezen tőkésített ka­matoknak külön bejegyzését. A külön bejegyzésről a ren­delet határidő kitűzése nélkül tartalmaz ugyan rendelke­zést, de mindössze annyit, hogy a gazdaadós a hitelező kí­vánságára köteles a tőkeösszeg változásának telekkönyvi bejegyzéséhez szükséges engedélyt kiadni, és váltótartozás esetén a tőketartozássá vált hátralékról is váltót adni. Ügy a bekebelezési engedély, mint a tkvi bejegyzés és a tkvi beadvány részére a 37. §. 2. bekezdése illetékmentességet biztosít. Hiánya azonban a rendelkezésnek az, hogy a gazda­adósnak előbb említett kötelezettsége szankcióval felru­házva nincs. Okvetlenül szükségesnek mutatkoznék, hogy a hitelezőnek joga legyen ahhoz, hogy amennyiben a gazda­adós itt említett kötelezettségének eleget nem tesz, a hite­lező a védett birtokká nyilvánítás hatályának megszűnését kérhesse, tehát a 15. §. megfelelően kiegészíttessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom