Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Dr. Medvigy Gábor: A földteherrendezés és a kamat sorsdöntő problémái [könyvismertetés]

129 {adása következtében az I. rendű alperesnek és a többi alperesnek, mint LZ ö leszármazóinak a javára szóló részében hatályát nem vesztette. Ebből következik, hogy a felperes az alperesekkel, mint szerződéses irökössel, illetőleg utóörökösökkel szemben törvényes öröklés cimén jogot íem érvényesíthet. Nem követelhet a felperes az alperesektől kötelesrészt sem, mert az irökbefogadásnak jogi hatálya arra a vagyonra, amely az örökbefogadási zerződés megkötése alkalmával már nem állott az örökbefogadónak a zabád rendelkezése alatt, csak annyiban terjedhet ki, amennyiben ez máoknak arra a vagyonra szerzett jogait nem sérti. Ez az elv jut kifejezésre I m. kir. Kúriának a P. H. T.-ba 295. szám alatt felvett elvi határozatáoan, •.melynek értelmében az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó szülő dtal tett ajándékozást kötelesrészének megsértése miatt csak abban az cetben támadhatja meg sikerrel és követelhet kötelesrészt a megajándé:ozottól, ha a megtámadott ajándékozás az örökbefogadás időpontja után étesül. Ennek indoka az, hogy az ajándékozás után létrejött örökbefogalárnak visszaható ereje nincsen; ez pedig az öröklési szerződésen alapuló ogoknak a későbben örökbefogadott gyermek kötelesrészkövetelésétől való aen térségét ugyanolyan nyomatékosan indokolja, mint az ajándékozási zerződésen alapuló jogoknak hasonló mentességét, mert miként az ajánlékozott vagyonból, úgy az öröklési szerződés vagy annak a jellegével kiró közös végrendelet által az örökhagyó szabad rendelkezése alól kiesett • agyonból is csak abban az esetben követelhetne a korábbi jogszerző érelmével kötelesrészt az örökhagyó által későbben örökbefogadott gyérnek, ha az örökbefogadásnak visszaható ereje lenne. Az itt kifejtett jogi álláspont összhangban van a m. kir. Kúria gyakoratában kialakult azzal a jogszabállyal is, hogy ha .... Mint a fejben III. .latt .... mert ennek a gyakorlatnak is az a jogi elgondolás az alapja, hogy tz örökbefogadásnak a hatálya az örökbefogadónak arra a vagyonára szoítkozik, amellyel az örökbefogadás idejében szabadon rendelkezhetett, melyet tehát halál esetére szóló intézkedéssel, vagy élők között kötött ngyenes ügylettel is jogosítva volt elidegeníteni. Minthogy pedig az örökhagyó az I. rendű alperessel közösen tett végendeletében egész vagyonáról rendelkezett és így a felperesnek utóbb örtént örökbefogadása idejében az örökhagyónak szabad rendelkezése alatt lló vagyona már nem volt, ebből a fentebb kifejtettek értelmében önként :övetkezik, hogy a felperes az alperesekkel szemben kötelesrészhez való gényt sem érvényesíthet. Annak, hogy az I. rendű alperes örökhagyót fenyegetéssel akadáyozta-e meg a közös végrendelet visszavonásában, vagy sem, ügydöntő elentősége nincsen, mert, ha az örökhagyó ezt a végrendeletét kifejezetten isszavonta volna is, ennek sem volna hatálya a feleknek a visszavonás, agy megváltoztatás jogáról kölcsönösen történt lemondása következtében, lasonlóképen annak sincsen ügydöntő jelentősége, hogy az örökhagyó lyan magatartást tanusított-e, amelyből arra lehet okszerű következtetést onni, hogy a közös végrendeletet egészben vagy részben a felperes örökbe-