Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Dr. Medvigy Gábor: A földteherrendezés és a kamat sorsdöntő problémái [könyvismertetés]

126 egyedül a méltányosság elve alapján a II. r. alperessel egyetemlegesen marasztalta. Kirendelt személy által okozott jogellenes kártételért való felelősséget szabályozó 84. sz. teljesülési határozatnak (P. H. T. 535. sz.) a megbizót mentesítő hatályát kimondó jogszabálya nem vonatkozik azokra az esetekre, amelyekre az üzem vagy foglalkozás veszélyessége, illetve terjedelme, vagy természete alapján a bíró a vétkesség nélkül való felelősséget megállapítja. A bírói gyakorlat ennek alapján alkalmazza azt a szabályt, hogy aki .... Mint a fejben .... Az adott esetben azonban az említett méltányossági tekintetek fenfcrgása az I. r. alperessel szemben meg nem állapítható s ezért marasztalását a méltányossági alap egymagában nem indokolja. Az a körülmény, hogy az I. r, alperesnek feleségével közösen egy 9600 P értékű háza van, amelyben 4 tagú családjával lakik, hogy továbbá Újpesten szappanfőző üzemet folytat, amelyben 5 segédmunkással dolgozik, hogy üzemében 2 lovat, 2 kocsit és kocsist tart, még nem indokolják az I. r. alperes kedvező vagyoni helyzetét, különös tekintettel arra, hogy az illetékes iparhatóságnak 7. sorszámú megállapítása szerint a szappanfőző üzeme a kézműves jellegű ipar körét nem haladja meg, eskü alatti vallomása szerint évi adója körülbelül 600 P, kiskorú fiainak egyike pedig mindkét lábára amputált lévén, teljesen munkaképtelen. A m. kir. Kúria megítélése szerint az I. r. alperesnek vagyoni helyzete és az ismertetett súlyos családi körülmény melletti életmódja nem lehet oly előnyös, az igazoltan nem nagy terjedelmű kézműves iparának jövedelme pedig különös tekintettel a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyokra nem lehet oly számottevő, sem a munkára képes és fiatal, bár vagyonnélküli felperesnő kereseti lehetőségével szemben nem oly aránytalan, hogy az ő vétkessége nélkül előállott kár megtérítésénél méltányossági elv érvényesítésre egymagában alapot szolgálhatna. Minthogy pedig az irányadó tényállásból a fellebbezési bíróság meg nem támadottan következtette, hogy az I. r. alperes a kocsisa megválasztásában a kellő gondosságot kifejtette, őt tehát vétkesség nem terheli, a felperes keresetének az I. r. alperessel szemben jogos alapja nincs. (1933. aug. 29. — P. VI. 1840/1933.) 118. Mt. 1769. §. — Öröklésre érdemetlenség. — Az örökhagyó ezirányú akaratnyilvánítása nélkül is érvényesülő érdemetlenségí okot csak az örökhagyó élete, vagy valódi végakarata ellen való törés, illetve annak a bírói gyakorlat által megállapított esetei, valamint a házastárssal szemben a házasság tartama alatt való újabb házasságra lépés valósítanak meg. K. A felperes által érdemetlenségi okul felhozott az a körülmény azonban, hogy az örökhagyónak örökbefogadott gyermeke, az I. rendű alperes és özvegye, a II. rendű alperes az örökhagyó életében egymással szerelmi viszonyt folytattak, ezeknek egyike alá sem vonható. Következésképen a felperes által vitatott szerelmi viszony, valósága esetén is csupán