Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - A Jelzálogtörvény 3. §-ához

466 A Jelzálogtörvény 3. §-ához. A Polgári Jog hasábjain dr. Rakovszky Menyhért törvényszéki bíró úr felvetette azt — a gyakorlatban elég gyakran előforduló kérdést, hogy, ha a telekkönyvi tulajdonos valamely jogcímen megszerzett (mondjuk: B. 5. sorszám alatt bejegyzett) ingatlan-jutalékból való kielégítés tűrésére van kötelezve oly ingatlannál, amelynek további hányadát (mondjuk: a B. 6. alatt bejegyzettet) más — tehát oly jog címen bírja, mely illetőség tekintetében kielégítés tűrésére köte lezve nincs, bekebelezhető-e a jelzálogjog a telekkönyvi tula) donosnak csupán egyik (B, 5. alatti) ingatlan állagára nélkül, hogy a másik (B. 6. alatti) hányadát terhelni kellene? Az érintett cikkben olyan példák vannak felhozva, amelyekben a tkvi hatóságnak bírói ítélet alapján végrehajtást rendelő megkeresésére kell eljárnia és épen ezzel okolja meg a szerző azt a helyes megoldást, hogy a megkeresést teljesíteni kell. A gyakorlatban azonban előfordul az az eset is, hogy a tkvi társtulajdonos a B. lapon az egyik sorszám alatt még kiskorúként van bejegyezve, míg a további hányad megszerzésekor egy másik B.-lapi sorszám alatt már nagykorúként jegyeztetett be. Ha ilyen esetben — és pedig nemcsak bírói megkeresésre, hanem ha a felek okirattal kívánnak jelzálogjogot alapítani, — jelzálogjog bekebelezését kérik a nagykorúság igazolása nélkül, telekkönyvi hatóságaink egy része a kérelmet nemcsak a kiskorúként feltüntetett illetőség tekintetében, hanem arra az illetőségre is elutasítja a kérelmet, ahol a tulajdonos nagykorú. Az elutasítás indokául a Jt. 3. §-ára, illetve a tkvi rendtartás 57. §-ára hivatkoznak. Ez az álláspont azonban nem helytálló, A kérdés helyes eldöntésénél azt kell megállapítani, hogy mit kell értenünk illetőség alatt. Amikor a Jt. 3. §-a ingatlanról tesz említést, kétségtelen, hogy a tkvi rendtartás 57. §-ában használt jószágtest kifejezést kívánja érteni. Ez alatt pedig azt kell érteni, hogy a jószágtesti minőséget jelző (I., II. stb.) jelek alatt feltüntetett parcellák egésze terhelhető meg. Más szóval nem azt rendeli sem a Jt. 3. §-a, sem pedig a tkvi rendtartás 57. §-a, hogy az egy betétben felvett összes ingatlanok — legyenek azok L, II. stb. alatt felvéve — mind csak együttesen terhelhetők meg, hanem csak azt, hogy legalább az I. alatti, vagy legalább a II. alatti parcellák mindegyike együttesen terhelendő meg. Ez az értelmezés kétségtelen, ebben a tekintetben a gyakorlatban eltérés nincs. Ha pedig így kell értelmezni az A. lap tekintetében a törvény szavait, — ily értelmezéssel kell megoldani a törvénynek az „illetőség egészé"-re vonatkozó kifejezését is. Ennek megfelelően tehát azt kell mondani, hogy ,.egész illetőség" alatt