Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - A HT. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme

453 tét, lényegileg egyértelmű azzal, hogy a kötelezett fizesse ki a harmadiknak azt a követelését, amelytől, mint tehertől való mentesítést a tehermentesítési kereset szorgalmazza. Csak a gondolatrenyheség lehet akadálya annak, ho gy a harmadik javára kért marasztalás joggyakorlatunkban nem honosodott meg. A Kúria P. VI. 3994/931. számú ítéletével (kihirdettetett 1933. márc. 30. napján) helybenhagyta a Il-od bíróság ítéletét, amelyben alperesek nem a felperes, hanem a felperes engedményesei javára marasztaltattak a felperes kérelme folytán. A Kúria helyesen utal arra, hogy ,,a felpereseknek jogi érdekük fűződik ahhoz, hoév az engedményesekkel szemben fennálló tartozásoktól szabaduljanak, az engedményesek javára való közvetlen marasztalás az alperes sérelmével nem járt és ennek akadályául nem szolgálhat az, hogy az engedményesek perben nem állnak az alperessel szemben". Leonhard kitűnő könyve helyesen fejti ki azt az elvi tételt, amely a mi fenti felfogásunkkal egyezik, hogy a harmadik javára szóló marasztalás kérelmezése a jogosultat elvileg megilleti ha — amely körülményre a Kúria is utal, — a felperesnek jogi érdeke fűződik a harmadikak javára történendő fizetéshez. Remélhető, hogy a Kúria útmutatása nyomán a harmadikak javára szóló marasztalás állandó tétele lesz joggyakorlatunknak. A harmadik javára szóló marasztalás lehetőségének megteremtése úgy a felperesnek, mint ama harmadikaknak tökéletesebb érdekvédelmét jelenti, de a harmadikak érdekvédelmének teljes kiépítése még azt is kívánatossá teszi, hogy adott szükség esetén a felperest a saját javára szóló marasztalási kérelem meg se illesse, hanem egyedül a harmadik javára szóló marasztalás iránt terjeszthesse elő kérelmet, mint ahogyan a bevezetőben említett szanatóriumi ápolási költség esetén egyedül ez az elrendezés az igazságos. B. S. „A HT. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme." Igen tisztelt Szerkesztő Ur!*) Nem szokásom a magam állásfoglalása érdiekében való akadékoskodás — a „válaszok" és „viszontválaszok" végnélküli sorát tudományos vitában különben is teljesen meddőnek tartom. Hogy most mégis Szerkesztő Úrhoz fordulok, annak oka az, hogy a „Polgári Jog" legutóbbi (1932. októberi) számának „A H. T. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme" című cikkében dr. Tóth György kúriai bíró úr nem csupán állásfoglalásomat, hanem szerény személyemet is jónak látta belevonni, sőt meg is támadni a vita során. *) Az itt következő válaszmegjegyzések közlését kötelességünknek tartottuk — a vitában ellenben egyelőre állást foglalni nem kívánunk. A szerh. 2*