Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések?

103 3 Pankotai részvényállomány tehát a felek a szindikátusi szerződésben — 1921. január hó 7-én 2,188.898 svájci frankra, de legalább 1,670.122 svájci frankra becsülték. E becslés szerint a felperes nem vitás 13.9%-ának — 1921. január 7-én — 304.256 svájci frank, illetve 232.146 svájci frank felelt meg, amivel szemben a G/F. alatti szerződés a felperesnek 10 évi törlesztésére ugyan, de már a R. K. által közvetített egyességi ajánlatok (11/./' 8. sorsz.) óta (1924. március 12.) is jelentékenyen (F/26/a. 51. sorsz. és 5. ./" 5. sorsz.) megromlott gazdasági viszonyok között 250.000 svájci frankot kötelezett. És dr. H. Miklós tanú vallomása (69. sorsz.) alapján tényként állapítja meg a m. kir. Kúria azt is, hogy a M. O. B. 1925. december havában 12.500 Pankotai részvényt adott el 360.000 svájci frankért, amely vételár épúgy mint a G/F. alatti szerződés szerint 10 év alatt kamatmentesen volt fizetendő, E szerint a M. O. B. egy Pankotai részvényért cca 29 svájci frankot, míg a felperes 36 svájci frankot kapott. Ezekből, valamint a fellebbezési bíróság ítéletében idevonatkozóan felhozottakból a m. kir. Kúria is arra a meggyőződésre jutott, hogy a Pankotai Mezőgazdasági és Ipari részvényekért a G/F. alattiban kötelezett az akkori gazdasági hanyatlás és vállalkozási kockázat mérve mellett elérhető eiadási árat jelentékenyen, a Kender és a Juta részvényekért az E/F. alattiakban kötelezett 300.000 svájci frank pedig azoknak 79.218 svájci frank értékét 220.000 svájci frank összeggel meghaladta. Ez a többlet pedig a perben a felperes által támasztott, jogalap tekintetében vitás, mennyiségükre nézve bírói megállapítástól függő követeléseknek fedezéséről aránytalanul csekélynek — a fellebbezési bíróság által megállapított tények és a felek által ide vonatkozóan felhozottak figyelembe vétele mellett — a m. kir. Kúria megítélése szerint a követelések valódicága esetén sem tekinthető. A per összes körülményeinek mérlegelése mellett a m. kir. Kúria sem látott tehát alapot annak megállapítására, hogy az E/F., G/F. és 3. ./• alatti jogügyletek a felperes tetemes kárára ingyenes előnyt, vagy nem a gazdasági élet objektív tényezőin alapuló ellenértéket, hanem az egészséges gazdálkodás elveinek meg nem felelő feltűnően aránytalan nyereséget kötöttek volna ki, miért is a fellebbezési bíróságnak ily irányú döntése ellen irányuló alaptalan felülvizsgálati panaszával a m. kir. Kúria a felperest elutasította. Ennek folytán az alperesnek a kereshetőségi jog hiánya miatt előterjesztett felülvizsgálati panasza elbírálást nem igényelt. A fenti ítéleti döntés mellett szükségtelen annak kétségtelen megállapítása, hogy a felperes szorult helyzetének okozója egészben, vagy részben az alperes volt-e, hogy a felperes vállalati részvényei a H. alapításához tényleg felhasználtattak-e és ennek folytán jogában állhatott-e a felperesnek a H. r.-t. állítólagos hasznaiból megfelelően részesedni? Ezért a fellebbezési bíróság ítéleti indokolásának ide vonatkozó részét az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a m. kir. Kúria mellőzte. (1933. jún. 1. — P. IV. 917/1933.)