Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Vitás kérdések a perorvoslati érték körül

37a Vitás kérdések a perorvoslatí érték körül. A jogirodalom és gyakorlati jogászi körök egyaránt támadták a Te. javaslatában a perorvoslati korlátozásokat, különösen annak a pertárgy értéke helyett a fellebezési és felülvizsgálati értékhez való kötését. Nem akarunk itt újból a perorvoslati korlátozásoknak általános káros hatásairól írni, csak azt akarjuk kimutatni, hogy a jogi írók és körök jóslata bevált, a Te.-nek a felebbezésí korlátozásokról szóló 24. §-a és felülvizsgálat megengedhetőségét szabályozó 37. §-a sok vitára adott alkalmat és így nem szolgálja sem a jogbiztonság, sem a bíróságok tehermentesítésének érdekét. Mig a bíróságok egy-egy visszautasító végzést, vagy ezek ellen beadott felfolyamodást elintéznek és finom, jogi érvelései eldöntik, hogy a konkrét esetben mit akarhatott a Te., addig eg y-egy érdemi felebbezést elintézhettek volna, a felek pedig sokszor nem tudják az ítélet hozatala után sem, hogy van-e jogorvoslatuk vagy nincs. Ha már a jogorvoslatot korlátozzák, elemi követelmény, hogy az egyszerű világos rendelkezéssel történjék, hogy a feleknek ne legyen kétsége a jogorvoslat megengedhetősége tekintetében. A Pp. megfelelő szakaszai tizenhat év alatt nem vetettek fel annyi „érdekes, nehéz" jogi problémát, mint a Te. által bevezetett perorvoslati érték, mely a pertárgy értéke helyett az ítélet elutasító és marasztaló részének értéke alapján máshogy szabja meg a perorvoslat értékhatárát felperes és alperes részére. Nem is szólunk arról, hogy a felek egyezsége esetén is fontos, hogy a fél már az ítélet hozatal előtt is tudja, lesz-e neki még perorvoslata vagy nem. íme néhány vitás kérdés a perorvoslati érték köréből. Vita merült fel arra nézve, hogy ha a félnek az elutasító és marasztaló rész értéke után lenne fellebbezési, illetve felülvizsgálati perorvoslati joga, de részben megnyugszik az ítéletben és csak olyan részben él perorvoslattal, amely kisebb a perorvoslati értéknél, ez a perorvoslat megengedett-e? (Pl. alperest marasztalták 600 pengőben és fellebbezéssel él 150 pengő erejéig.) E tekintetben ugyan inkább a jogalkalmazó bíró és ügyvéd a hibás abban, ha kétség merült fel, mert a törvény világosan megmondja, hogy az ítélettel elutasított, illetve megítélt követelésnek, vagy követelésrésznek értéke az irányadó, nem pedig az az érték, melyet a fél tényleg sérelmez. A „követelésrész" kifejezés arra vonatkozik, ha az Ítélet részben elutasító, részben marasztaló, amikor is felperes az elutasító követelésrész, az alperes a marasztaló követelésrész értéke alapján élhet fellebbezéssel. A részfellebbezés tehát megengedett, ha 200 pengőn aluli összegre vonatkozik is, ha az ítéletnek elutasító illetve marasztaló része, az illető fél által sérelmezhető, habár csak részben sérelmezett része, a fellebbezési értékhatárt meghaladja. Az az érvelés, hogy a törvény szándéka az volt, hogy olyan esetekben, ahol a fél érdeke a fellebbezési értéket el nem éri, ne legyen