Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Tulajdonjog a követeléseken

365 házása is, viszont a követelés tulajdonának átruházásánál, az engedménynél elegendő a puszta megegyezés. Már pedig elképzelhető az ingótulajdon átruházásának olyan szabályozása, amely nem kívánja meg egyúttal a birtok átruházását is, mint pl a francia magánjogban (Code 1138., 1606. §§.), amely jogrendszerben tehát úgy a testi tárgy, mint a követelés átruházása, vagyis a kettő feletti tulajdonszerzés, teljesen azonos szabályok szerint megy végbe. Ezen meggondolást szem előtt tartva, nem tartjuk helyesnek és igazságosnak, hogy az M. T. J. a hétszeri átruházás következményeit nem szabályozza egységesen és következetesen. Ha u. i. az ingó dolgot a tulajdonos másodszor is ártuházza, a jóhiszemű szerző tulajdont szerez (563. §.), viszont ha a hitelező a már átruházott követelést újból másnak engedményezi, a későbbi engedményes, még ha jóhiszemű is, az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint köteles az adóstól kapott szolgáltatást a korábbi engedményesnek kiadni. (1225. §.) Indokolatlannak tartjuk, hogy a javaslat a jóhiszemet az ingó tárgyak átruházásánál erősebben védi, ment a követeléseknél. A következetlenséget csak a szabály enyhíti, hogy a jóhiszemű későbbi engedményes sem köteles a szolgáltatást visszatéríteni, ha a gazdagodást a kereset kézbesítése előtt elvesztette. (1758. §.) További jogi analógia, hogy végrehajtás esetén a végrehajtást szenvedő követelését árverésen épp úgy el lehet adni (Vt. 129.), mint egyéb ingóságait. A követelésen és ingótárgyakon tehát egyaránt lehet árverési vétel jogcímén tulajdont szerezni. A tulajdoni szemlélet az aktiv egyetemlegesség szempontjából is gyakorlati fontossággal bír. Az aktiv egyetemlegesség u i. lényegében nem más, mint tulajdonközösség a követeléseken. A javaslat alapján azonban ugyancsak nem lehet eldönteni, hogy a hitelezőtársak egymás közti jogviszonyára a tulajdonközösség, vagy a jogközösség szabályai az irányadók. A jogközösség szabályai csak nehezen lesznek alkalmazhatók, mert a javaslat szövegéből kétségtelen, hogy a szerkesztők a közös tárgy feletti jogközösséget tartották szem előtt. A tizenharmadik cím első fejezetének úgyszólván minden §-a a közös tárgyról beszél. (A szöveg egyszer említi a közös követelést egy egész részletkérdésben: közös követelést csak addig szabad eladni, amig le nem járt. [1656. §.] Ebből a részletszabályból lehet csak visszakövetkeztetni, hogy a jogközösségnek esetleg követelés is lehet a tárgya.) A kifejtettek alapján indokoltnak tartjuk a Javaslattal szemben azt a követelményt, hogy a követelések feletti tulajdonjogot elvi szempontból, tudatosan és rendszeresen szabályozza.