Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Tulajdonjog a követeléseken

366 Rendkívüli gyakorlati jelentősége van a tulajdonjogi szemléletnek az ügyvéd perköltségei szempontjából is. Az ügyvédi társadalomban szinte közóhaj, hogy a perköltség az ügyvédet tulajdonjogilag illesse meg. Tudvalevőleg az ügyvédnek a perköltséget illetőleg hármas joga van és pedig hogy a költség az ő kezéhez fizetendő, hogy a behajtott összeg a félnek való kiadás helyett letétbe helyezhető, végül harmadik személyekkel szemben az ú. n. elsőbbségi jog. A törvény tehát nem adja meg az ügyvédnek a tulajdonjogot, de nem ismeri el azt a bírói gyakorlat sem, bár kétségtelenül bizonyos irányban kiterjeszti a törvény nyújtotta előnyöket. A 39. számú J. D.-nek az ügyvédségre oly sérelmes intézkedése önmagától elesne, ha az ügyvédet a perköltségeken nem zálog, vagy elsőbbségi, hanem kizárólagos tulajdonjog illetné meg. Mivel volna indokolható az ügyvéd tulajdonjogszerzése? A legújabb kutatások eredménye szerint a perköltség viselését régebben büntetésnek, illetve kártérítésnek fogták fel, vagy pedig adminisztrativ intézkedésnek tekintették az alaptalan perlekedések megakadályozása céljából. Csak az újabb perjogi elméletben lett uralkodó az ú. n. objektív perköltségviselési elv. Ezen elv lényege: a pervesztes felet magáért a pervesztés tényéért kell marasztalni a költségekben. (Dr. Markó Jenő: A perköltség viselésének kérdése stb. M. J. Szemle 1931. 10.) A Pp. nem helyezkedett az objektív perköltségviselési elv álláspontjára, mert a 425. §. szerint a vesztes fél csak az esetben marasztalandó a költségekben, ha azokat a bíróság a jog célirányos érvényesítésére, vagy a védelemre szükségesnek ítéli. A jog célirányos érvényesítése vagy védelme, mint törvényes kritériumok — szerintünk — arra mutatnak, hogy a törvény az ügyvéd munkáját, illetve munkaeredményét akarta a marasztalt fél által honoráltatni. A perköltségviselés tehát sem a büntetési, sem a kártérítési, vagy az adminisztrativ elv folyománya, hanem lényegében munkajogi gondolat. Véleményünk szerint azonban az a kérdés, hogy kié legyen a perköltség, mint egy végzett munkának díjazása, túlnő a magánjog keretein és már csak szociálpolitikai alapon oldható meg. A perköltség a dogmatikus jog szerint a főkövetelés járuléka és mint munkaeredmény a megrendelőt, tehát a megbízó ügyfelet illeti meg. (709. sz. elvi hat.) Ez a jogtétel a kapitalista jogrendszer szemlélete, mely nem ismeri a munkásnak jogát a munkaeredményre. Alapvető szabály, hogy a munkást megilleti a kikötött bér, a munka eredményében azonban nem osztozkodhatik, mert az a munkaadóé. Menger ,,Das Recht auf den vollen Arbeitsertrag" c. művében azt állítja, hogy a mai hatalmi vi-