Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Átértékelés gyámpénztárba befizetés után

352 reskedelmi üzletben vagy gazdaságban alkalmazott rögtöni elbocsátásra alapot adó cselekményt követett el, de a törvényes képviselő nem bocsátotta el, az el nem bocsátás visszteher nélküli lemondás és ennek folytán a helyzetet úgy Icell megítélni, mintha az elbocsátás nyomban megtörtént volna. Még kevésbbé lehet hasonló gondolatmenetet követni akkor, ha épen a rendes felmondáshoz nyilt a szolgálatadónak joga és nem élt vele. Nem lehet azt sem mondani, hogy pl. bérfizetési késedelem esetében a bérleti jogviszony akkor is megszűnik, ha a kiskorú bérbeadó törvényes képviselője a kímozdítást nem szorgalmazza, mert ez a mulasztás visszteher nélkül joglemondás, A jogbiztonságot egyenesen aláásná, ha elállási jog gyakorlásának lehetősége esetében a kiskorú vagy gondnokolt részéről az elállási jogot mindig gyakoroltnak kellene tekintenünk és az elállási jogról még gyámhatósági jóváhagyással sem lehetne lemondani. Az sem vezetne jóra, ha a megtámadható szerződést is — anélkül, hogy a megtámadás kifejezésre jutna — megtámadottnak kellene tekintenünk minden olyan esetben, amikor a megtámadásra jogosult fél kiskorú vagy gondnokolt. Még furcsább eredményre vezetne, ha ilyen elbírálás alá vonnák a kötelező ajánlat elfogadásához, szerződés erejére emeléséhez való jogot. Itt az ajánlat el nem fogadása minősülne visszteher nélküli lemondásnak. Az pedig nyilván lehetetlen, hogy a szerződéses ajánlatokat a kiskorú vagy gondnokolt képviselője részéről mindig elfogadottnak tekintsük. De egyenesen lehetetlen lenne pl. a kiskorú tulajdonát megállapítani az elejteni elmulasztott vadon, vagy kifogni elmulasztott halon. De ebből még nem következik az, hogy az alakító jogokról lemondani egyáltalán nem lehet és hogy ez a lemondás sohasem minősülhetne visszteher nélküli lemondásnak olyankor, ha a lemondás folytán megszűnt alakító jog valóságos vagyoni értéket jelentett. így pl. ha a törvényes képviselő ellenérték nélkül lemondana a gondnokság alá helyezett személy által korábban kötött szerződés megtámadásáról olyan esetben, amikor a megtámadásra az ad alapot, hogy a szerződésből a másik félre ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolnék. A helyzet tehát lényegileg az, hogy az alakító jog gyakorlásának puszta elmulasztása nem tekinthető joglemondásnak, hanem ahoz, hogy joglemondást állapíthassunk meg, az szükséges, hogy a jogosult részéről akaratnyilvánításként, ügyletként értelmezhető jogi tény létesíttessék. Ez a megoldás a kiskorúak és gondnokoltak érdekei szempontjából nem hat visszásán. A jog ugyanis akkor,