Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Átértékelés gyámpénztárba befizetés után

351 ményeket, amelyek a bírói gyakorlat állásfoglalása szerint esetleg már a keresetindítás előtt előidézték volna a pénz­tartozás névértékének felemelkedését. Amennyiben tehát a bírói gyakorlat szerint bizonyos követelés az átértékelő jog­szabály kialakulásával automatikusan vagy a hitelező pe­renkívülí nyilatkozatával átértékeltté vált is volna, a tör­vény életbelépésével ismét névértékben fennállóvá válto­zott és ezen a helyzeten ismét csak az átértékelő kereset megindítása változtatott. Külön foglalkozik a törvény a fizetés elfogadásakor tett jogfenntartó nyilatkozattal és erre nézve kivételt tesz az általános elv alól. Ha nem is ismeri el, hogy az ilyen jogfenntartó nyilatkozat a követelést átértékeltté tette, mégis legalább annyi hatályt tulajdonít neki, hogy az az át­értékelési igényt nyitva tartja. Ez a korábban perenkívül tett nyilatkozat tehát a hitelezőnek olyan egyoldalú nyilat­kozata, amely nyitva hagyja egy másik ugyancsak egyol­dalú olyan nyilatkozatnak a lehetőségét, amellyel a kötelem tartalmát meg lehet változtatni. Minthogy a törvény nélküli átértékelés idejére szólóan a bírói gyakorlatban nem alakult ki egységes felfogás arra nézve, hogy az átértékelés minő tényállás megvalósulásá­val következik be, szükségképen és nyilván a törvényhozó akaratával megegyezően arra az álláspontra kell helyez­kednünk, hogy a fentartás nélküli elfogadás jelentőségére az átértékelési igény kialakulásától kezdve egységesen a törvény álláspontját kell irányadónak venni. Nem lehet te­hát azt mondani, hogy a fenntartás nélküli elfogadás idő­pontjában a fenntartás közvetlenül a követelés átértékeltté válását idézte volna elő, vagy hogy ebben az időpontban a tartozás minden külön jognyilatkozat nélkül is önmagától már át volt értékelve. IV, Mind a fizetéskor kifejezett jogfenntartáshoz, mind az átértékelési igény érvényesítéséhez hasonló természetű jognyilatkozatokkal a valorizáció körén kívül is találko­zunk. Ilyen a bérbeadó vagy a bérlő, a szolgálatadó vagy az alkalmazott rögtöni hatályú felmondása, ilyen, amikor valamelyik szerződő fél törvényes vagy kikötött elállási jog alapján a szerződéstől eláll. Hasonló a halnak vagy vadnak a halászatra vagy vadászatra jogosult részéről el­sajátítása. Ezeknek az ú. n. alakító jogoknak az esetében — aminő az átértékeléshez való jog is az 1928: XII. t.-c. rendszeré­ben — a Gyt. 20. és 113. §-ának utolsó bekezdése nem min­dig alkalmazható. Nem lehet azt mondani, hogy ha a kiskorút illető ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom