Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Átértékelés gyámpénztárba befizetés után

348 helyzet áll automatikusan elő, mintha a jognyilatkozat megtétetett volna, csak egy logikai lépés hiányzik annak a megállapításához, hogy az átértékelési igény bírói úton érvényesítésének elmulasztása is ingyenes lemondás, mint ilyen a Gyt. idézett rendelkezései értelmében érvénytelen és ennek folytán, amíg a jogosult atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt áll, vele szemben az 1928: XII. t.-c. 3. és egyéb §-aiban megállapított keresetindítási határidők sem járhatnak le, sőt a keresetindítási határidő lejárta után a helyzetet úgy kell megítélni, mintha a keresetet kellő időben megindították volna. Ennek az álláspontnak pedig az. lenne a következménye, hogy az inflációs periódusban kiskorúak vagy gondnokoltak törvényes képviselőivel lebonyolított ügyletek elvileg időbeli korlátozás nélkül, átértékelési igények támasztásával feléleszthetők lennének. Nem lehet feltételezni, hogy — ha a törvényhozónak ez lett volna a szándéka — azt világosan kifejezésre ne juttatta volna az átértékelési törvényben, amikor a javaslat egész vitaanyagában épen a kiskorúak helyzete oly jelentős szerepet játszott és amikor a kiskorúak érdekét megkülönböztetett védelemben részesítő rendelkezés mindenesetre lényegesen könnyebbé tette volna a javaslat körül kialakult parlamenti atmoszférát. Ezzel szemben — amint már erre utaltam is — a törvényből egészen világosan kidomborodik a gazdasági élet nyugalmához fűződő érdekek védelmére irányuló törekvés, amelynek megnyilatkozásai a megszűnt követelések átértékelésének kizárásán felül a jogviták felvetésének rövid határidőre korlátozása is. Az utóbb említett törvényhozói gondolattal nem lenne összeegyeztethető egy olyan megoldás, amely a kiskorúak és gondnokoltak átértékelési igényeit korlátlanul nyitva tartja és ezért első pillanatra az látszik a helyes megoldásnak, hogy a cselekvőképtelen és korlátoltan cselekvőképes egyének, illetőleg törvényes képviselőik részéről is épen úgy meg kell kívánni az átértékeléshez a jogfenntartás pozitív tényét, illetőleg a kereset kellő időben megindítását, mint más hitelezők részéről, II. De lényegileg ugyanerre az eredményre kell jutnunk akkor is, ha az átértékelési igény természetét vesszük vizsgálat alá és azt kérdezzük, vájjon az átértékelési igényre, úgy amint az a törvényben szabályozva van, alkalmazható-e minden esetben a Gyt. 20., illetőleg 113. §-ának utolsó bekezdése és az arról visszteher nélkül való lemondásnak lehet-e tekinteni az igény érvényesítéséhez szükséges jogcselekmények elmulasztását.