Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Átértékelés gyámpénztárba befizetés után

349 Az átértékeléshez való jog természete tekintetében mindesetre különbséget kell tennünk az átértékelési jogunk kifejlődésének különböző időszakai közt. A baleseti járadékok — ellentétes tartalmú teljesülési határozatot követő új teljesülési határozat folytán — világos esetén kívül nem tudunk naptárszerű napot megállapítani, amelytől kezdve kialakult az egyes követelések tekintetében az átértékelést lehetővé tevő jogszabály. A törvény 14. §-ának 4. bekezdésében ugyan szerepel az 1923. július 1. napja mint cezúra, de a vonatkozó bizottsági jelentés ezt a napot nem az átértékelési igények kialakulása napjaként jelöli meg, hanem olyan napként, amikor már a pénz értékromlása köztudomású volt és amikor a gondos hitelező névértékben fizetést már jogfenntartás nélkül nem fogadott el. Kétségtelen azonban, hogy még a legkorábban átértékelhetővé vált követelések tekintetében is volt idő, amikor azok még nem voltak átértékelhetők. Ebben az időben átértékelési igényről még nem lehett beszélni és így fogalmilag van kizárva, hogy az ilyen időszakban fenntartás nélkül elfogadott fizetést visszteher nélküli joglemondásként értelmezzünk Nem változtathat ezen az sem, ha egy későbbi jogszabály az esetleges jogfenntartásnak utóbb mégis bizonyos joghatályt tulajdonított. Annyit tehát máris megállapíthatunk, hogy az átértékelési igény kialakulása előtt a kiskorú vagy gondnokolt részére teljesített és fenntartás nélkül elfogadott fizetés a törvény 14. §-a értelmében a pénztartozást megszüntette. Ilyen fizetés mindenesetre az, amelyet még az 1923. évi július hó 1. napja előtt teljesítettek. Az átértékelési jognak a bírói gyakorlatban való kialakulása és az 1928: XII. t.-c. életbelépése közötti időben fennállott helyzetben az átértékelési igény természetéről nem lehet egészen világos képet alkotni. Elvileg az átértékelési igényt négy féleképen lehetne felfogni: 1. A jogszabály kialakulásával minden átértékelhető pénztartozás automatikusan átértékelt pénztartozássá változott, névértékében megfelelően felemelkedett. 2. A jogszabály kialakulásával a hitelezőnek az átértékelésből eredő különbözet erejéig járulékos követelése keletkezett, amelynek jogi sorsa az alapul szolgáló követeléstől megfelelően különvált. 3. A jogszabály kialakulása önmagában nem eredményezte az átértékelhető pénztartozás névértékének a felemelkedését, hanem ehhez a hitelező részéről még további jogi tényre is volt szükség. Ez a további jogi tény lehetett volna az átértékeléshez való igénynek az adóssal való perenkívüli közlése, vagy pedig az átértékelést eredményező