Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 1. szám - Az új gazdavédelmi rendelet
14 valamint a folyó kamatok tekintetében kötelezettségének eleget tesz. E mellett az adós köteles a hitelező kívánságára három havonként megújítandó váltókat adni egyrészt a tőketartozásról, másrészt a hátralékos kamattartozásról. A hátralékos kamattartozásról adott váltó a tartozást nem tőkésíti, hanem megtartja kamatjellegét. Ennek folytán a kamatváltó a bekebelezett keretbiztosítéki jelzálogjog rangsorában a kamatokra vonatkozó jogszabályok szerint lesz sorozható, ami a vidéki pénzintézetek régi kívánságának honorálását, jelenti. Az ingatlantulajdonost a kedvezmények a 3. §. értelmében csupán a mező-, szőlő vagy kertgazdasági ingatlanára, az ezekkel összefüggő erdőgazdasági ingatlanára, a nagyobbrészben saját használatában lévő házas beltelkére és az ingatlan hasznosításával összefüggő ingóságaira nézve illetik meg. Joggal kifogásolható, hogy a lakberendezési és használati ingóságok tekintetében csupán a mezőgazdasági munkás részesül védelemben; de a mezőgazdasági ingatlantulajdonos nem, ami a jogászi konstrukciónak egyik kétségtelen hiánya. Azt a kérdést, hogy mely követelések körére terjed ki a rendelet, a 4. §. szabályozza, még pedig nem a legszerencsésebb módon. A rendelet ugyanis elvileg az adós minden tartozására kiterjed, kivéve azon követeléseket, amelyeket a 4. §. felsorol. Ez a szakasz azonban a végrehajtási korlátozások alól kivett követeléseket rendkívül széles körben, 17 pontban sorolja fel, akként, hogy a kivételek alá nem tartozó, vagyis a rendelet intézkedési körébe eső tartozások gyakorlatilag a régi kölcsöntartozásokkal esnek össze. Kiemelendő egyrészt az, hogy a folyó évi március hó 31. napja után keletkezett követelések behajtása nem esik korlátozás alá, másrészt, hogy az árutartozásokra sem vonatkozik a rendelet akkor, ha a szolgáltatás á termelés céljára, az adós és családtagjai életfenntartásí és ruházati szükségletének fedezésére szolgál, vagy ha a bíróság megítélése szerint a rendelet alkalmazása a hitelezőre nézve méltánytalanul súlyos hátránnyal járna. Miután hat hónapnál hosszabb áruhitelek az utóbbi időkben alig fordultak elő és miután a régi áruhitelek nagyrésze is természetszerűleg termelési és létfenntartási célt szolgál, az áruhitelezőkkel szemben a rendelet gyakorlatilag megszorítást nem jelent. A rendelet a kivételek között sorolja fel a bérleti, a szolgálati, a megbízási viszonyból, a személyes munkateljesítmények iránt kötött szerződésekből, a tartási viszonyból, a kárbiztosítási szerződésből, az idegen vagyon kezeléséből, szerződés érvénytelenségéből, szerződéstől való elállásból, a tiltott cselekményekből vagy vétlen károkozásból stb.