Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Az új gazdavédelmi rendelet

:12 alkotásakor szerepet játszottak, közismertek. A mezőgazdasági termékek katasztrofális árzuhanása mellett a korábbi árviszonyok alapján létesített adósságok reálterhe rendkívüli módon megnövekedett. Az értékesítési viszonyok nehézsége és ennek nyomán a mezőgazdasági termelés irrentabilitása a mezőgazdaadósok egy részét önhibáján kívül súlyos helyzetbe sodorta. Ily körülmények között irányadó tényezők elkerülhetetlennek látták a gazdasági és jogi szempontok harcában az olyírányú beavatkozást, amely lényegileg a magánjogok érvényesítésének időleges felfüggesztését jelenti. Ezzel szemben nem kétséges, hogy — egyelőre tisztán gazdasági szempontból tekintve a kérdést — a rendelet súlyos hátrányokkal is kapcsolatos. Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a magyar földbirtok eladósodottsága távolról sem olyan katasztrofális, mint aminőnek azt néha feltüntetni szokták. A földbirtoknak kereken fele teljesen adósságmentes, az eladósodott másik felének pedig holdankénti átlagterhe a 200 pengő alatt marad. Komoly nehézség lényegileg a FOB-eljárás alá vont azon, mintegy 1300 esetben állapítható meg, amelyekre vonatkozólag az átlagos terhelés a holdankénti 500 pengőt eléri; ezek az esetek azonban úgy az érdekelt adósok száma, mint a terhelt földterület szempontjából a magyar mezőgazdaságnak elenyésző töredékét képezik. Az új rendelet intenciói a védeni kívánt esetekre vonatkozólag nyugalmi helyzetet teremtenek. Nem lehet azonban feledni, hogy ez a nyugalmi helyzet nem más, mint a gazdasági élet vérkeringésének, a pénzforgalomnak, megkötése, ami súlyos visszahatások nélkül nem maradhat. A kedvezőtlen következmények a hitelélet terén jelentkeznek. Minden adósvédő intézkedés szükségszerűen akadálya az új hiteleknek. Az eladósodott gazdák védelmét a jövőben eladósodni kívánó gazdák fizetik meg. Miután pedig a termelés zavartalan fenntartása jelenlegi viszonyaink között új hitelek folyósítását tenné szükségessé, ezeknek elmaradása, a jogosult hiteligények ki nem elégítése, az egyetemes gazdasági érdekek szempontjából nagyobb kárként fog jelentkezni, mint aminő kárnak elhárítása a rendelet útján lehetséges. A rendelet megalkotói előtt ezek a megfontolások kétségtelenül nem voltak ismeretlenek. Ennek köszönhető, hegy az új rendelet intézkedései az okos mérséklet jegyében maradnak meg és szemmelláthatólag igyekeznek a magánjogokba történő belenyúlást olyan szűk keretek közé szorítani, amelyeket a politikai nyomással szemben megvonni lehetett. Jogi szempontból — és ehelyütt ez a domináló szempont — a rendelet ismét újabb fájdalmas veszteség azon az