Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Visszaélés a joggal

'2 szabad teret engedni, így ha pl. valaki a falra alkalmazott gipszdiszítést vagy freskókat le akarná kaparni, anélkül, hogy ebből bármi haszna lenne, csak éppen hogy azokat megsemmisítse. A másik pandektahely a Digesták L. könyvének 10. r{ 2 (De operibus publicis), ahol a 3. lex bevezetése ar- szól, hogy magános új épületet a fejedelem jóváhagy nélkül nem emelhet, ha ez egy várossal való vetélkedé: célozza, vagy forradalomra ad okot, avagy pedig egy színház vagy amfiteátrum közelében akarják felépíteni. Már amit Marcellusnak tulajdonít a 1. 1. §. 12. Dig. De aqua et apuae pluviae arcendae 39., 3., hogy az ellen, aki a saját telkén kútat fúrt és ezzel a szomszéd telkét tápláló forrást elvezette, nincs kereset, és pedig actio doli sem; feltéve, hogy ezt nem károsító szándékkal tette, hanem csak azért, hogy saját földjét megjavítsa: ez már nem vág a chikane kérdésébe, mert egyszerűen a kártérítés tényállásához megkívánt vétkességet feltételezi. Ha valamikor, hát ma, amikor a magánjog alappillérei inognak, lehet legkevésbbé a felvetett kérdésben is fix és önellenmondás nélküli állásfoglalásokra számítani. Puszta látszat, hogy amikor a MMt. id. 2. §. 2. bekezdésével szembeállítjuk az 1711. §. ama rendelkezését, hogy ,,aki jogával él, az ebből másra háruló kárért nem felelős, kivéve, ha nyilvánvalóan csak károsítás céljából teszi" — akkor pozitív és negatív oldaláról szabatosan elhatárolt tényállást írtunk körül. A kir. Kúria 1932. febr. 4-én P. V. 7231 1930. sz. a. kelt ítéletében (Esettárunk f. é. 178. sz.) marasztalta az alperest, akinek a bűne az volt, hogy amikor 15 P-ős követelése erejéig a felperes ellen végrehajtást vezetett, e lépés megtétele előtt nem hivta fel a felperest arra, hogy kegyeskedjék beszámítási jogát gyakorolni a vele szemben fennálló 85 P-ős ellenkövetelés erejéig, hanem minden előzetes pourparler nélkül foglalt.1) S míg egyfelől nem talált a joggal való visszaélést abban, hogy a munkaadó magánvállalat egyes alkalmazottait nyugdíjban részesíti, másokat pedig nem (Kúria 1932. jan. 26., P. II. 1310/1931. sz., Esettárunk f. é. 183. sz.), addig másfelől a gazdatisztet a joghelyzetét hátrányosan érintő áthelyezéssel szemben megvédelmezte és a mundaadót, aki a parancsnak nem engedelmeskedő gazdatisztet felmondás nélkül elbocsátotta, a felmondási időre eső illetmény megfizetésére kötelezte (P. II. 4955 1928. sz., Jogi Hírlap III. 2. sz.). Amikor a szomszédos vadászterülettel bíró felek közül az alperes, valahányszor a felperes a saját területén vadászatra megjelent, a határ közelében hatalmas füsttel, tűzzel, lármával és riasztó lövésekkel ijesztgette a vadat, úgy, hogy a felperesí) E határozat találó megbeszélését iff. dr. Szigeti László-lól 1. e lapok f. é. 129. s k. 11.