Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A közigazgatási biróság 169. sz. jogegységi megállapodása

137 tekkel foglalkoznia, ha helyesen kívánta tudni a mindenkori jogi helyzetet. De 1924. óta sem mondható a helyzet egyszerűnek a lakásügyek terén, mert jogi képzettség nélkül senki nem képes érvényes lakásfelmondást közlő levelet sem megírni. Tehát nemcsak ügyvédi oklevéllel kell rendelkeznie a házkezelőnek, ha ugyan az ügyvédi oklevél tekintetik a jogászi tudás kritériumának, hanem egészen speciális jogi tudást igényel a felmondásoknak és felmondási pereknek elintézése. Igazolja ezt a bírósági irattár, amelyből garmadaszám emelhető ki olyan ítélet, amely a bérbeadó felmondását azért utasította el, mert a felmondó levél tartalma nem felelt meg a lakásrendelet kívánalmainak. Akinek ügyvédi oklevele van, még az sem tud ezekben az ügyekben eligazodni, ha nem kíséri éber figyelemmel a bírósági egészen különleges gyakorlatot. Ugyanígy állunk a házbirtokkal járó adók kérdésével is. Könnyű volt 1914-ig ismerni a házbirtokot terhelő adókat. Ma e téren is nap-nap után változások állanak be és nem elégséges az a pénzügyijogi tudás, amit az ügyvédi vizsgánál megkívánnak; ma itt is dzsungelszerű jelenség gel állunk szemben. Aki nem bir alapos pénzügyi jogi ismeretekkel és nem követi éber figyelemmel a nap-nap után megjelenő rendeleteket, nem képes a jogi helyzetet áttekinteni és annál kevésbbé képes a pénzügyi hatóságok eljárásának helyességét és törvényességét felülbírálni. És éppen ez okból ma fokozott mértékben áll az, hogy csakis speciális ismeretekkel biró ügyvéd vagyis jogászember láthatja el szakszerűen a házkezeléssel járó teendőket. Nincs tehát jogosultsága annak az elgondolásnak, hogy az ügyvédi üzemből kiragadtassék a házkezelőségből eredő jövedelem, mely az ügyvéd összkeresetének szerves alkatrésze, és tehát semmiképen sem ettől eltérő külön foglalkozásának (üzletnek vagy vállalatnak) minősül. Azzal érvel a bírósági döntés, hogy a 300. sz. rendelet 9. §-a (üzlet vagy foglalkozás megszűnése) esetében az adótörlést nem lehetne megfelelően foganatosítani, ha nem iratik elő külön-külön az „ügyvédi" és „házkezelői" kereset. Az előzőkből következik azonban, hogy itt petitio principiivel állunk szemben, mert adottságnak vétetett az, hogy külön kereset a házkezelői és külön kereset az ügyvédi; holott fent kimutattuk, hogy a házkezelőségből eredő kereset beleolvad az ügyvédibe és ez utóbbinak alkatrészét képezi. Ha tehát valamely ügyvéd nem hagyja abba az ügyvédi gyakorlatot, de megszűnik az ezzel kapcsolatos házkezelőségekből eredő kereseti forrása, ebből csak az következik, hogy nincs helye az említett 9. §. értelmében adótörlésnek. Ily esetben az ügyvédnek csupán egyik foglalkozási ágában állott be évközben oly szünetelés, vagy megszűnés, amely adótörlés kérésére egyáltalán nem jogosítja fel. A bíróság 169. számú megállapodása az életben sűlyos sérelmét jelenti az ügyvédségnek. Ugyanis az ügyvédi kamara állapítja meg az ügyvéd forgalmi adóját és a pénzügyi hatóság ennek alapján az ügyvéd kereseti adóját. Az ügyvédi kamarák — mint fent kimutattam — helyesen az ügyvéd összkeresetét -veszik alapul, ideértve a házkezelésből eredő keresetet is és