Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Biztosítási szerződés átszállása tulajdonátruházás esetén

130 javára intencionált törvényes intézkedése szerződéssel eliminálható legyen. Ad 2. A biztosított tárgy átruházásával kapcsolatos szerződés-átszállásból folyó problémák ha megvoltak is, nem aktualizálódtak addig, mig a biztosítás egyszerű díjnemfizetéssel megszüntethető volt. Az egész kérdéskomplexum felvetődését csupán az a törvényszerkesztési hiba okozta, hogy az 1927: X. t.-c. mikor a kárbiztosítás felmondhatatlanságát inaugurálta a tárgyalt esetről elfelejtett intézkedni. Ez a törvényszerkesztési hiba joggyakorlati úton nem orvosolható, legkevésbbé képzelhető azonban fel az, hogy a Novella az átruházott szerződésre nem terjed ki és így az szabadon felmondható. A biztosítás minden jogokkal és kötelezettségekkel az új tulajdonosra megy át; a „kötelezettség" a díjfizetés, ennek módját pedig törvény szabályozza. Elképzelhetetlen, hogy valamely generális jogszabály mellőzhető volna arra való tekintettel, hogy a szerződés alanya változott, különösen akkor, amikor a törvény (Nov.) 15. §-a kimondja, hogy a törvény hatálya az életbelépéskor már fennállott biztosítási szerződésekre is kiterjed és ez alól az általános szabály alól csupán egyetlen kivételt — 30 napon belőli felmondás az átmeneti időben — tesz. Nincs tehát sem ok, sem mód arra, hogy az 1927: X. t.-c. szabályai alól az új tulajdonossal szemben kivétel legyen tehető és így a tárgyhoz tapadó biztosítási szerződés a biztosító akaratától függően nemcsak kényszerű, hanem felmondhatatlan is. Ad 3. Tény az, hogy a K. T. 485. §-nak 5. bek. szerint a biztosítási szerződés megszűnik az érdekmúlással. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ez a rendelkezés generális természetű és az érdekmúlás minden elképzelhető esetére egyformán vonatkozik. Ezzel szemben a 484. §-ban foglalt intézkedés speciális és mint ilyen az előbbit lerontja. Elképzelhetetlen, hogy tulajdonátruházás esetén alkalmazni lehetne a törvénynek az érdekmúlással kapcsolatos általános szabályát akkor, amikor a törvény épen, kiemelten erre az egy esetre ellentétes szabályozást tartalmaz. Ebből önként következik az is, hogy az ügyletkötő felek biztosítás átszállását egymás között jogügylettel ki nem zárhatják. A 484. §. dispositiv rendelkezés annyiban, hogy csak ott alkalmazható, ahol a biztosító és a szerződő másként meg nem állapodtak. Ezen felül azonban valamely szerződéspótló jogszabályt nem lehet csupán annak megengedő jellege folytán más szerződéssel, mint amelyre vonatkozik, hatályából kiemelni. A jogszabály megengedő volta csak azt jelenti, hogy vagy az általa megengedett szerződéses feltétel, vagy a szerződéspótló jogszabály hatályosul, olyan dispositiv rendelkezés azonban nem képzelhető el, melynek hatályosulását a biztosított és a biztosi-