Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Fegyverhasználat jogosságának kérdése a polgári perben

127 bíró kötve van a büntető ítéletben megállapított tényálláshoz. E lap hasábjain épen a 49. jogegységi határozat meghozatala előtt a felvetődött kérdés kapcsán kifejtettem, hogy az ítélet jogereje sohasem a tényállásra vonatkozik.1) A büntető bírósági ítélet jogereje csak arra terjed ki, hogy a vád tárgyát képező tényállás megállapít-e bűncselekményt vagy nem. A katonai bíróság ítélete tehát a jelen esetben csak azt dönti el, hogy nincs bűncselekmény, de nem irányadó a benne foglalt tényállás és nem dönti el a polgári bíróra kötelezően, hogy a fegyverhasználat jogos-e. A fegyverhasználat jogosságának kérdése a katonai bíróság felmentő ítéletének épen úgy az előzetes kérdése, mint a polgári bírónak és a polgári bíró épen olyan joggal önállóan dönthet benne a kártérítés szempontjából, mint a büntető bíró a bűnösség szempontjából. De jelen esetben nem forog fenn a 49. számű jogegységi döntvényben szabályozott kivételes eset, mert nincs olyan jogszabály, mely jogtalan fegyverhasználatból eredő kártérítési igény érvényesítését katonai vagy polgári büntetőbíróság ítéletéhez köti. Itt a fegyverhasználat jogosságának kérdése egyszerű tényálladéki előzetes kérdés, melyre nézve a polgári bíróra csak a polgári perrendtartás bizonyítási szabályai irányadók. Természetes dolog, hogy a büntető bírósági ítéletben foglalt tényállást a Pp. 270. §-ában foglalt szabad mérlegelés elvénél fogva a polgári bíró indokolási kötelezettség mellett irányadóul elfogadhatja, de ahhoz kötve nincs és más tényállást is megállapíthat. Ha az ismertetett ítélet gondolatmenetét végig visszük, akkor a 49. jogegységi döntvény utáni állapot még nagyobb jelentőséget tulajdonít a büntető bíróság ítéletének a polgári perben, mint az előbbi időben, mert ha mindenütt, hol büntető bíróság a kártérítési perben releváns tényállás alapján ítéletet hozott, a büntető bíróság döntését a magánjogi igény alapjának tekintjük, akkor nem a 49. számú jogegységi döntésnek az anyagi igazság keresésétől áthatott szabálya fog érvényesülni, hanem a kivétel szabállyá fog válni és a büntető bíróság felmentő ítélete mindig a kártérítési igény elutasítását fogja eredményezni, vagyis a polgári bíró kötve lesz nemcsak a büntetőbíróság marasztaló, hanem felmentő ítéletének tényállásához is, mint a megbeszélt ítélet mondja. Ez pedig a polgári bírónak nagyobb kötöttségét vonja maga után, mint a régebbi 198. számú elvi határozat érvénye idejében, melyet pedig a 49. számú jogegységi döntés helytelenít és hatálytalanít épen a polgári bírónak az anyagi igazság érdekében lévő nagyobb függetlensége szempontjából. Ha még ehhez hozzávesszük azt az észlelhető irányzatot, hogy a büntető bíróság által megállapított tényállást az esetek többségében esetleges újabb bizonyítási indítványok elutasításá*) Polgári Jog 1932. évf. januári szám, 28. old.