Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Biztosítási szerződés átszállása tulajdonátruházás esetén

128 val minden további bizonyítás felvétele nélkül változatlanul elfogadják a polgári bíróságok, úgy az anyagi igazság kárára a 49. jogegységi döntés intenciói a gyakorlatban érvényesülni nem fognak, pedig az ebben a jogegységi határozatban foglalt döntés nemcsak az anyagi igazságnak és célszerűségnek, hanem a jogerő-tan elméleti tételeinek is megfelel. ///'. dr. Szigeti László. Biztosítási szerződés átszállása tulajdonátruházás esetén. A kereskedelmi törvény 484. §-a és az 1927: X. t.-c. egymással ellentétes szellemű intézkedései adtak okot arra, hogy egy konkrét bírói ítélet kapcsán a biztosítási díj dologi teher jellege elméletileg és a gyakorlatban is felvetődhessen. A Polgári Jog 1929. évf. 8. számában a civiljogász természetes és ösztönszerű borzalmával állapítottuk meg, hogy a jogrendszer hiányossága folytán a biztosított tárgyak megszerzői consensus nélküli ügyletbe kényszerülnek, amivel eljutottunk a harmadik személy terhére kötött szerződés jogi szörnyszülöttjéhez. A Jogállam 1932. 8—9. számában dr. Tury Sándor Kornél egy. nyilv. r. tanár foglalkozik ismét a felvetett kérdéssel és úgy civiljogi, mint biztosításjogi szempontból, osztozik mindazon aggályokban, melyet a hivatkozott rendelkezések okoznak, illetve álláspontja szerint csak okoznának, miután a biztosítási szerződés átszállása véleménye szerint a jelen jogállapotban sem következhetik be a tulajdonszerző akarata ellenére. Röviden rekapitulálva a kérdés magvát: a K. T. 484. §-a szerint a biztosított tárgy elidegenítése esetén a biztosítási szerződés minden jogokkal és kötelezettségekkel az új tulajdonosra megy át. Miután az 1927: X. t.-c. szerint a szerződés a tartam lejárta — illetve 6 év eltelte — előtt fel nem mondható, az új tulajdonos kényszerbiztosítást kénytelen kötni és az évenként visszatérő biztosítási díjak a biztosított ingatlant dologi teherként terhelik. Hogy ez a jogi helyzet mennyire tarthatatlan a magánjogi jogrendszer egésze szempontjából, azzal felesleges foglalkozni; hogy a speciális biztosítás jogi szempontok figyelembevételével mennyire disszonáns, a biztosítási jog harmonikus egészéből mennyire kirívó, azt épen Tury mutatta ki finom és meggyőző okfejtéssel a „Biztosítási érdek subjektiv jellege" című munkájában. Amennyire úgyszólván kritika nélkül helyesnek fogadjuk el azt az álláspontot, hogy a biztosítási érdek alanyi jellege a fent vázolt jogi helyzet elfogadhatóságát kizárja, annyira nem oszthatom azt a nézetet, hogy a Tury által inaugurált és egyedül helytálló elméleti állásfoglalás a biztosítási díj dologi teher jellegének megszüntetésére a jelenleg érvényben levő jogszabályok alapján alkalmas és képes volna.