Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Lakbérleti kérdések

119 tapasztalat szerint a bérek aránylag magasabbak és így inkább volna méltányos itt a felhívási kötelezettség. Nem a lakásrendelet intézkedését tartom helytelennek, hanem egységes jogszabályt kívánnék és pedig akként, hogy minden bérnemfizetéses felmondást előzze meg a bérfizetésre való felhívás. Ennek indokául példaképpen felhozom azt, hogy sok házban éveken át türi a bérbeadó a bérlő kisebb-nagyobb késedelmét, a bérlő ebben a tudatban nyugodt és nem gondol az egy-két napos késedelem veszélyére. Egy szép napon azután a bérbeadó meg akar szabadulni tőle és a bérévnegyed hatodik napján minden további nélkül felmond, míg ha előzetesen felszólítaná a bérlőt, úgy ez jelentéktelen késedelemmel ugyan, de teljesítené fizetési kötelezettségét. Fel lehetne ezzel szemben hozni azt, hogy ily rendelkezés esetén állandóan felhívásra fog csak fizetni a bérlő, de ebből a kis késedelemből jogsérelem a bérbeadóra már csak a késedelmi kamat miatt sem származik, ezenkívül havonta fizetőknél az egész negyed esedékessé válik. Értehetetlen az az intézkedés is, hogy szabad bérleményeknél a felmondás eszközlésétől számított 8 nap alatt kell jogvesztés terhe mellett a felmondás érvényessége iránti pert megindítani, kötött bérleményeknél pedig 15 nap alatt. A gyakorlatban ez a megkülönböztetés zavart kelt és e jogszabály nem ismerésén vagy elnézésén rengeteg per dőlt már el. Sokan nem tudják ugyanis — még ügyvédi körökben sem —, hogy a lakásrendeletnek 15 napos határidőt szabó rendelkezése csak a kötött bérleményekre vonatkozik. Tehát vagy a 15 napot vagy a 8 napot kell fenntartani, de egységesíteni kell a jogszabályt. Senkit sem ér jogsérelem azzal, ha akár az egyik, akár a másik határidőt alkalmazzák minden néven nevezendő bérleményre. Tűrhetetlen magatartás címén kötött lakásoknál a bérévnegyed végére (helyesebben a bérnemfizetés szabályai szerint), szabad lakásoknál pedig rögtöni hatállyal lehet felmondani. Itt a lakásrendelet intézkedése kifogásolható. Nem látom be, miért legyen kedvezőbb helyzetben a tűrhetetlenül viselkedő kötött lakásu bérlő, mint a másik. Éppen megfordítva, az a lakó, aki ma abban a viszonylag kellemes helyzetben van, hogy a rendszerint olcsóbb bérű és felmond hatatlan kötött lakásban lakik, becsülje meg magát, viselkedjék tisztességesen és örüljön annak, hogy e szociális rendelkezés áldásai reá is kihatnak. A lakásrendelet a gyengébb fél védelmét célozza, de