Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Időszerű váltójogi kérdések

llö kul e szempontból a jövő — az óvás felvételérc az adós adott okot, különösen, ha a váltóbirtokos ama felhívásának, hogy lejáró váltóját cserélje ki, eleget nem tett. Ügy látom, hogy ugyanezek az elvek alkalmazhatók a pénzintézetek birtokában lévő és időszakonként újítandó váltókra is. Természetes, hogy az ilyen váltókra nézve a részletkérdéseket is megfelelően és az adott esethez képest kell megoldani, tekintve, hogy időszaki tőketörlesztésekkel és kamatfizetésekkel is számolni kell. Hasonló, bár jelentőségében súlyosabb az az eset, amely akkor áll elő, ha a fix lejárattal ellátott, vagy olyan üres váltó, melyre nézve a felek fix lejáratot állapítottak meg, az elévülés veszélyének néz elébe. Tudvalévő, hogy a V. T. 84. §-a értelmében az elfogadó elleni váltójogi kereset a váltó lejáratától számítandó három év alatt évül el, az 1925. évi VIII. t.-c-nek a váltóra vonatkozó rendelkezései értelmében pedig a váltóbirtokos követelései a forgatók és a kibocsátó ellen egy év alatt évülnek el a kellő időben felvett óvás keltétől vagy pedig az óvás elengedésének esetében a lejárattól számítva. A forgatók visszkereseti követelései a többi forgató és kibocsátó ellen hat hónap alatt évülnek el, attól a naptól számítva, amely napon a forgató a váltót kifizette vagy amely napon az ellene beadott keresetet kézbesítették. Ha a felek a követelés elévülését kikerülendő, új váltó adásában, vagy új határidő kikötésében állapodnak meg, úgy az elévülés veszélye elhárult. Megjegyzendő, hogy az elévülést peren kívül más módon kikerülni nem lehet, mert a törvényes elévülésről előzetesen lemondani, az elévülési határidőt megegyezéssel meghosszabbítani nem lehet. Igaz, hogy a befejezett elévülésről való lemondást a törvény nem gátolja és a bíróság az elévülést hivatalból nem veszi figyelembe, tehát a váltókötelezettnek jogában áll, hogy elévülési kifogást az ellene indított perben ne érvényesítsen, de az elévülésnek e medicinái annyira megbízhatatlanok, hogy ezekkel számolni nem lehet. A tételes jog szerint az elévülés nyugszik ugyan, amíg a követelés bírói úton való érvényesítésének jogszabállyal való felfüggesztése tart, és a 4550 1931. M. E. sz. rendelet 5. §-a kimondja ugyan azt, hogy amennyiben az adós kimutatja, hogy a követelést a 4500/1931. M. E. sz. rendeletben foglalt tilalom folytán nem teljesítheti, vagy a teljesítést a Magyar Nemzeti Bank elhalasztotta, úgy a követelés iránti pert a tilalom, illetőleg az elhalasztás tartamára fel kell függeszteni, azonban ez a rendelkezés éppen arra kényszeríti a hitelezőt, hogy pert indítson az adós ellen, olyan pert, amely a már fent elmondottak szerint bizonytalan ki-